A cirkónia „felderítése” – ismerni kell a jegyeket

GIA Insider, Carlsbad (USA) – A teljes nevén cubic zirconia [angol: kjúbik zirkónia = szabályos rendszerben kristályosodó cirkónium-oxid, nálunk cirkónia nevű mesterséges termék] gyakorlatilag bárhol felbukkanhat.  (A természetben található cirkon cirkónium-szilikát, és drágakőnek minősül)  Egyes kereskedők csiszolt gyémántok közé kevert cirkóniákra akadtak, mások meg nyers, de „gyémántkristályoknak” megcsiszolt alakú kövekre. Az is megeshet, hogy abban a gyűrűben, amelyet egy szerencsétlen flótás kínál nagyon kedvező áron, a középkő gyémánt helyett cirkónia, akár tudja az illető, akár nem.

Egy megfelelően kalibrált és működő, a hőellenállást mérő műszer (gyémánt teszter) segítségével egyszerű a cirkónia azonosítása, de jó, ha ismerjük e kő kulcsfontosságú gemmológiai tulajdonságait arra az esetre, ha nincs kéznél ilyen műszerünk.

Először is a cirkóniának sokkal nagyobb a sűrűsége (fajsúlya), mint a gyémánté: 5,80 gramm/cm3, szemben a gyémánt 3,52 gramm/cm3 sűrűségével. Ez azt jelenti, hogy egy befoglalatlan cirkónia jóval nehezebbnek érzik a gyémántnál. Ezt hakával vagy Leveridge gauge-el is kimutathatjuk. Mindkét eszköz működése azon alapszik, hogy mennyi lenne egy adott gyémánt súlya a mért rundiszt-átmérő és a kő magassága alapján. Ha tehát valamelyik eszköz segítségével meghatározzuk, hogy mennyinek kell lennie a vizsgált kő tömegének, ha gyémánt, és egy mérlegen mérve kiderül, hogy annál jóval nehezebb, akkor tudjuk, hogy nem gyémánttal, hanem cirkóniával (vagy valamilyen más műtermékkel, pl. YAG-gal vagy Fabulittal) van dolgunk.

Másodszor: Nagyítóval (lupéval vagy mikroszkóppal) vizsgálva a csiszolt cirkónia feltűnő különbségeket fog mutatni: A fazettálása ritkán olyan precíz, mint a gyémánté, a rundiszt pedig durva felületű, szemben a gyémánt rundiszt selymes, finomszemcsés vagy fazettált felületével. Ha pedig sötét mezőben megvilágítva vizsgáljuk, a cirkónia monokróm (egyszínű) narancs felvillanást mutat az alsó részen, míg a gyémánton rendszerint színkeveréket láthatunk.

Kiegészítésül hozzátesszük, hogy régi csiszolású kövek esetében aligha találkozunk cirkóniával, hiszen ez a műtermék csupán néhány évtizedes múltra tekint vissza (1973 óta van kereskedelmi forgalomban).

Végül ismételten felhívjuk a figyelmet egy hazánkban elterjedt helytelen gyakorlatra, hogy tudniillik a cirkóniát gyakran nevezik cirkonnak. Minthogy a cirkon drágakő, és vannak közötte tízezreket érő minőségűek, a mesterségesen előállított cirkónia pedig viszonylag olcsó, a téves szóhasználat kimeríti a fogyasztó megtévesztése fogalmat!