A GFMS 2010-es aranyszemléje
GFMS, London – A GFMS (Gold Fields Mineral Services) a legmegbízhatóbb információkat adja a nemesfémek – és újabban a nem-nemesfémek – helyzetéről. E számunkban az aranyról, a platináról és a palládiumról szóló összefoglalóját adjuk át Olvasóinknak.
A jelentés egyszerű megállapítással indul – 2009-ben a befektetési kereslet, első alkalommal 1980 óta, robbanásszerűen előzte meg az ékszertermelést. Ezzel kapcsolatban Klapwijk (a vállalat vezető szakértőjének) kommentárja a következő volt: „Az, hogy a befektetés értékét tekintve, 60 milliárd dollárra több mint megkétszereződött, részben ismerős erőknek volt köszönhető, mint amilyen a dollár esése.
Voltak azonban új, erőteljes hajtóerők is, amilyen a hitelkockázat növekedése és régi pénzintézetek összeomlása. Ezek hozták az érdeklődést igazán mozgásba.” A beszámoló készítőjének az volt az érzése, hogy a befektetésnek ez az emelkedése hajtotta fel december elején az arany árát az 1200 dollár fölötti rekord-magasságba.
A tanulmány rávilágít a befektetés összetett voltára, hogy tudniillik egyes területek, mint például a fizikai kiskereskedelmi befektetés vagy a befektetési alapok tevékenysége virágzott az év elején, míg a spekulánsok inkább a Comex határidős piacra összpontosítottak, amelynek a jövedelme 2009 utolsó hónapjaiban jelentkezett. És nem minden terület mutatkozott mozgalmasnak. A GFMS úgy látja, hogy a nem-nyugati aranyrúd felhalmozás tavaly több mint megfeleződött.
A GFMS hangsúlyozza, hogy 2009-ben több volt az arany, mint a befektetés. A piacnak például meg kellett birkóznia az ékszerfogyasztás összeomlásával, amely 21 éve a legalacsonyabb szintre süllyedt. Ugyanakkor a hulladék rekord szintet ért el, és a teljes kínálatnak majdnem a 40 százalékát tette ki.
További területek, amelyek hatással voltak az árak alakulására a központi bankok aranyeladásainak több mint 80 százalékos csökkenése. Ugyanakkor India 200 tonna aranyat vásárolt az IMF aranyából. Annak ellenére, hogy ez a vásárlás „piacon kívül” volt, mégis nagy lendületet adott a piacnak, minthogy a befektetők úgy értékelték, hogy ez a központi bankok arannyal szembeni magatartásának a változását jelentette.
Előre tekintve, valószínűnek lehet tartani a további áremelkedést, minthogy a befektetési üzlet még erősnek látszik, már csak azért is, mert minden vezető valutát kérdésesnek tartanak a befektetők, különös tekintettel arra, hogy a kormányok nagymértékben el vannak adósodva, és a hosszú távon várható infláció sokak számára fenyegetést jelent. Ugyanakkor a GFMS óvatosságra int, mert tekintettel arra, hogy nincs közvetlen ok a befektetés hirtelen beáramlására, az áremelkedés egy ideig várathat magára.
Mindenesetre most bizonyára a végjátékban vagyunk, bár a lejátszás még igénybe vehet egy-két esztendőt. Mindazonáltal nehéz elképzelni, hogy miként kerülhetünk el egy alapos áresést, ha fel akarjuk lendíteni az ékszereket, és meg akarjuk nyirbálni a törtaranyat, hogy egyensúlyba hozzuk a piacot.
Megjegyzésünk: A hosszú elemzést csak kivonatosan közölhettük. Eszembe jutnak azok az elemzések, amelyeket a hetvenes években olvashattunk a nagy aranyguruktól. Sohasem lehetett belőlük igazán kiokosodni. A magyarázat egyszerű: túl sokféle hatás érvényesül az aranyüzlet alakulására. Egyelőre úgy fest a helyzet, hogy nem kell számítanunk az aranyár hirtelen esésére.