A Nagy Recesszió gyermeke: az „új normális”
AFNS, Antwerpen, december 2. – A jelenlegi világhelyzet ilyen összefoglalásával még nem sikerült találkoznunk, ezért – noha decemberi – e számunk elejére tesszük. Úgy véljük, sokat meríthetünk belőle, még ha nagyrészt az amerikaiakról szól is.
Lehet, hogy az Egyesült Államok hivatalosan túl van a recesszión, ámde a publikum pénzügyi félelmei nem csökkentek.
Amint a világ egy esztendőt ért meg a globális visszaesés és az azt követő súlyos recesszió óta, az elemzők és újságírók egy új jelenséget azonosítottak, amely a válság közvetlen eredménye, és amelyet „új normálisnak” neveznek. Általános a megegyezés arra nézve, hogy ez az új gazdasági rend a prioritásoknak egy új készletét hozta létre a fogyasztók számára, különösen az Egyesült Államokban.
Megrázva a pénzügyi válság sebességétől és erejétől, a háztartások, úgy látszik, gyökeresen változtatnak a költekezéssel kapcsolatos személyes magatartásukon, és valójában az egész életstílusukon. Nem csak kerülik a fennhéjázó költekezést, hanem még a kisebb kiadásokat is felülvizsgálják, ahogy a fogyasztók változtatnak az életmódjukon. Az új gondolkodásmód abban áll, hogy ha létezik egy olcsóbb vagy költséghatékonyabb választási lehetőség, miért ne fogadjuk el.
Úgy látszik, hogy a nyugati világ egy új normalitás időszakába lép, a háztartások alacsonyabb eladósodásával, nagyobb személyes megtakarításokkal és kevesebb fogyasztással, mint a bruttó hazai össztermék részével. Ennek az átmenetnek a hatásai végiggyűrűznek mind az Egyesült Államokon, mind a nemzetközi gazdaságon. Az Egyesült Államokban a hatalmas kiskereskedelmi infrastruktúra karcsúsodni fog, miközben a vállalatok arra összpontosítják a figyelmüket, hogy többet termeljenek exportra.
Csakhogy, mivel az amerikai GDP körülbelül 70 százaléka a fogyasztói tevékenységre épül, a nyilvánvaló magatartásváltozás arra indít számos közgazdászt és elemzőt, hogy az iránt érdeklődjék, hogyan fest majd a jövő pénzügyi tájképe. Közben pedig a marketingesek azért vakarják a fejüket, mivel megkísérlik új megközelítési módok kieszelését egy olyan kihívással szemben, amellyel sokan sohasem kerültek szembe.
Egyre világosabbá válik, hogy a gazdasági hanyatlás alapvetően eltér az utóbbi évtizedek recesszióitól. Nem egyszerűen egy gazdasági ciklus újabb fordulata, hanem a gazdasági rend szerkezetének az átalakulása. Számos kisebb cég számára a rövidtávú túlélés az egyetlen napirendi téma. Közben mások megkísérelnek átlátni a bizonytalanság ködén, megpróbálnak előre elgondolkodni azon, hogy miként pozícionálják magukat, ha egyszer megerősödött a gazdaság egészségi állapota. A probléma az, hogy senki sem tudja megmondani, hogy hosszú, teljes lendületű gyógyulás lesz-e, mennyi ideig tart, hogy bekövetkezzék, és hogyan fest majd.
Jóllehet visszatér a növekedéshez, a világgazdaság távolról sem tér vissza oda, ahol a válság előtt volt. A munkanélküliség még emelkedőben van, különösen az Egyesült Államokban, ahol a közgazdászok úgy tartják, hogy csupán jól a következő esztendő közepén kezd majd újra hanyatlani. Hatalmas mennyiségű gyártási kapacitás marad felhasználás nélkül, minthogy kicsi a kereslet. Bár a részvénypiacok emelkedtek, és a fogyasztói bizakodás is felfelé kapaszkodik, a mai növekedés számos forrása ideiglenes és távolról sem szilárd. Az idén nagyrészt leapadt készletek újjáépítése nem képes arra, hogy hosszabb lendületet adjon a gyártók tevékenységének fenntartható növekedése nélkül.
Világszerte a költekezést a kormányzatok ösztönző csomagjai hajtják. A korábban soha nem látott adózási és pénzügyi ösztönzők az Egyesült Államokban, Európában és Kínában segítenek a családok károsodásának a korlátozásában és számos bank mérlegének a kisimításában, de a mögöttük elhelyezkedő problémák nem tűntek el. Amerikában és másutt is, a háztartások eladósodása a valaha is látottak között a legmagasabb, és a bankok kénytelenek a tőkéjüket növelni. Ez azt jelenti, hogy a költekezés alacsonyabb lesz, a tőke költsége pedig magasabb, mint a válság előtt volt.
Hosszabb távra az elméleti szakemberek kétféle folyamatot kínálnak a globális gazdasági jövő számára. Az egyik az, hogy a világgazdaság végül is visszatér durván a válság előtti növekedéséhez, anélkül, hogy visszanyerné az elvesztett talajt. Ez történik a legtöbb pénzügyi válság után, mondja a Nemzetközi Valuta Alap. A másik elmélet, és ez egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, az, hogy a növekedés tartósan mérsékelt marad, és közben a beruházás, a foglalkoztatottság és a termelékenység emelkedése mind alacsonyabb szinten marad, mint korábban volt. Ámde hogy ezt miként lehet kezelni, felér a kör négyszögesítésének a feladatával, amely meghaladja a legragyogóbb pénzügyi elmék képességeit is: alátámasztani a keresletet anélkül, hogy fenntarthatatlan államháztartási deficitet hoznánk létre, megzabolázni a munkanélküliséget, miközben nem gátoljuk a munkások elvándorlását a régi iparágakból az újakba, és innovációt meg kereskedelmet létrehozni.
A kereslet növelése azonban az kívánja, hogy az eladósodott amerikai fogyasztók csökkentsék a költekezésüket, míg a takarékos országoknak többet kellene költeniük és kevesebbet megtakarítaniuk. Ez azt is jelenti, hogy Kína engedje valutájának az emelkedését, míg Japánnak szerkezeti reformokra van szüksége a költés bátorításához.
És ez annak a kihívásnak a lényege, amellyel a gyémánt ékszer szektor kerül szembe. Ha az amerikaiak csökkentik a költekezésüket, ez azt jelenti, hogy minden kiskereskedelmi szektor szenved, különösen az ékszer, amelyet széles körben a luxusköltekezés legmagasabb formájának tekintenek. Közben Kína kijelentette, hogy nincs szándékában engedni valutájának az emelkedését, valójában ráakasztotta a dollárra, amely minden idők legalacsonyabb szintjén áll, és arra számítanak, hogy továbbra is lefelé halad, tekintettel a szuperhatalom fiskális deficitjére. Japánban pedig, amely egy sikertörténet volt a gyémántszakma számára vagy húsz éven át egy évtizeddel ezelőttiig, az egymást követő kormányok elkerülték a szerkezeti reform megvalósítását.
A magánköltekezés makacsul elutasítja a feljebb kapaszkodást az új normál-rendszerben, tekintettel a publikumnak a pénzügyi jövővel kapcsolatos tartós félelmeire. Ez annyit tesz, hogy a világgazdaság az ideálisnál hosszabb ideig fog a kormányok élénkítő programjaira támaszkodni. A kormányok pedig csak akkor lesznek képesek javítani a költségvetési hiányukon, amikor a magánszektor elég erős ahhoz, hogy magasabb szintre vigye a gazdaságát. A költekezés csökkentése már régen esedékes volna, de a kormányok attól tartanak, hogy a költekezés bármilyen csökkentése és az adóemelések a pénzügyi leolvadás újabb sorozatához fognak vezetni, és összeomlasztják a publikum törékeny bizalmát.
A globális pénzügyi rend újjárendezése ugyanolyan fontos a gyémánt- és az ékszeripar, mint bármely más szektor számára, hiszen arra támaszkodik, hogy a gyémánt ékszerfogyasztók rendszeresen vásárolják árujukat. De Beers vezérigazgatója, Gareth Penny ugyan bizakodóan kijelentette ez év egy korábbi időszakában, a fontosabb gyémántközpontokban rendezett ’Városházi Találkozókon’, hogy a fogyasztói költekezés mindig csökkent a recessziókban, aztán erősen emelkedett a következő fellendülési ciklusban, nem mindenki van meggyőződve arról, hogy ez lesz a helyzet 2010-ben is.
Vajon ez csupán egy újabb üzleti ciklus, ámbár rendkívüli, és számíthatunk fellendülésre, vagy megrendült a fogyasztók bizalma, és a válság természete új realitást hozott létre, amely dollár billiókra menő mentő kifizetéseket jelentett pénzintézetek számára és készpénzinjekciókat a központi bankok részéről. A nézetek különbözősége látható a gyémántipar kereskedelmi modelljeiben is. A nyersgyémánt árak emelkedése 2009 közepe óta azt mutatja, hogy sokaknak van a szakmában az a meggyőződése, hogy csupán egy mély recesszión haladtunk át, és helyrejövőben vagyunk. Ennek eredményeképpen hajlandók egyre magasabb árat fizetni a nyersgyémántért.
Mivel az amerikai dollár kamatlába minden idők legalacsonyabb szintjén van, a nyersgyémánt vásárlásnak sokak számára megvan az üzleti értelme. És ha még egy nyersanyagár fellendülés következik, még magas áron is logikus gyémántot venni. Csakhogy hatalmas bizonytalanságok vannak ebben az üzleti filozófiában, minthogy a fellendülés távolról sem biztos, és csupán a hatalmas ösztönző csomag húzza ki az Egyesült Államokban a gazdaságot a bajból.
Sokak számára több értelme van az óvatos eljárásnak és a várakozásnak, amíg szilárd jelei nem lesznek annak, hogy a fogyasztók visszatérnek a boltokba. Ez annál inkább lehetséges, ha egyetértünk abban, hogy a fogyasztók költekezési szokásainak a változása hosszú távra szól, és számos esetben a szabad választás, nem pedig a kényszer áll mögötte. Ezen kívül lehetséges, hogy a két utolsó évtizedet, de különösen az utolsó öt hat esztendőt jellemző magas költekezés az Egyesült Államokban nem volt „normális”, hanem messze túl volt a hosszú távú trendeken? A vagyon ellenében felvett hitel lehetővé tette a fogyasztók számára, hogy költekezzenek, de amikor a lufi kipukkadt, a vagyonuk értéke lezuhant, és benne maradtak a hatalmas adósságban.
Egy a Gyémánttőzsdék Világszövetségének elnöksége előtt november közepén, Antwerpen-ben elhangzó előadásban, az ipari elemző Chaim Even-Zohar több olyan tényezőre mutatott rá, amely az új normálist jellemzi majd. Először is, lesz egy folyamatos globális adósságcsökkentés mind az iparban, mind számos fogyasztó körében. Bár a gyémántipar jelentős mértékben csökkentette az eladósodását, további adósságcsökkentésre lehet számítani.
Másodszor, a gyémánt értékesítési csatorna minden tagjának meg kell változtatnia az üzleti modelljét, és csökkentenie kell az adósság / saját tőke arányát. Ezenkívül nehezebb lesz bank-finanszírozást biztosítani, és ennek következtében a vállalatoknak valószínűleg új finanszírozási forrásokat kell kifejleszteniük, ideértve a befektetői közösséget, a kötvénykibocsátást vagy nyilvános tőke bevonását.
Egy harmadik tényező lesz az állami szabályozás növekedése, a negyedik pedig a banktitok csökkentése, és az adótájékoztatás megosztása. A kormányok fel akarják tárni a „rejtett” vagyonok hollétét, arra törekedve, hogy visszaszerezzenek valamit azokból a billiókból, amelyeket mentőkötélként költöttek el, kiszélesítve az adóalapjukat. Even-Zohar kijelentette, hogy bár ez aligha érinti a kereskedőket, sok „felvégi” (drága ékszereket vásárló) ügyfél kívánja meg a teljes bizalmas kezelést az ügyleteire vonatkozólag. Amint a kereskedői közösség egyre átláthatóbbá válik, lesz egy hosszú távú kihívás azzal kapcsolatban, hogy miként elégítsék ki a sokmillió dolláros „privát vevőket”.
Az új normális további eleme lesz a kontinentális eltolódás, amelynek keretében a pénzügyi erő Ázsia felé vándorol és kifelé az Egyesült Államokból. Bár még Kína és India együttesen sem képes pillanatnyilag pótolni az Egyesült Államokban bekövetkezett üzletvesztést, ez egy hosszú távú folyamat, amely újabb lendületet kapott a pénzügyi válságtól.
Forrás: GemStyle Info