Avi Paz, a Gyémánttőzsdék Világszövetségének elnöke: „A gyémántszakma kiemelkedő érettséggel cselekedett a pénzügyi válság folyamán”

IDI, Ramat Gan (Izrael) – Az interjút készítette Assaf Levin, IDI. Az újesztendő közeledtével megkértük Avi Pazt, az Izraeli Gyémánttőzsde és a Gyémánttőzsdék Világszövetsége elnökét, hogy tekintse át az elmúló esztendőt számunkra. Az interjú hosszúságára tekintettel, csak a legfontosabb gondolatokat ismertetjük.

Hogyan foglalná össze 2009-et?
A gyémántosok az egész világon a szakma történetének az egyik legkeményebb évét élték át. Ámde a nehézségek ellenére, ha összevetjük azt, ami a mi szakmánkban történt azzal, ami más iparágakban ment végbe, bizonyára kalapot emelhetünk mind az iparág, mind a benne tevékenykedő emberek előtt.

Ez volt az első év, amikor Ön a Gyémánttőzsdék Világszövetségének az elnökeként tevékenykedett. Ez jókora kihívás volt.
Mindent egybevetve, az iparágban tevékenykedő embereket és a vezetőséget a válság idején kifejtett tevékenységük alapján mérik. Ez az esztendő csakugyan az egyik legrosszabb válságot hozta, amelyet az iparágunk valaha is megismert. 

Mihelyt elkezdődött a válság, Ön arra kérte a nyersgyémánt termelőket, hogy fogják vissza a szállításokat. Mekkora része volt annak, hogy azonnal eleget tettek az Ön felkérésének, abban, hogy megakadályozták a szakma összeomlását?
Kétségtelen, hogy a nyersgyémánt termelőknek ez a lépése egyike volt a lényegesebb tényezőknek, amelyek visszatartották a szakmát attól, hogy összezúzódjék a válság első hónapjai folyamán. A szektor és a benne tevékenykedők kiemelkedő felelősségtudatról adtak számot.

Most hogy csupán egy évvel van mögöttünk a válság, valóban nyilvánvalóak a helyreállás jelei?
Igen, de nagyon, nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor ezt kimondjuk. Csupán egy esztendővel ezelőtt, az iparágunk a teljes befagyás szélén állt. A válságból való felépülés kétségtelenül két tényezőnek a kombinációja: először a világgazdaság javulása, és másodszor ismét egészséges és kiszámított cselekedetek a gyémántosok meg az iparág részéről.

Hogyan jellemezné az együttműködést Ön és a Gyémántfeldolgozók Nemzetközi Társaságának és az Izraeli Gyémánt Intézetnek (IDI) az elnöke, Moti Gantz között mind hazai, mind nemzetközi szinten, az elmúlt év folyamán?
Az együttműködés közöttünk minden szinten kitűnő. Teljes mértékben együttműködtünk a bankokkal és a kormánnyal folytatott tárgyalások során, és egész idő alatt azt tettük, amit kell. Gondoskodtunk arról, hogy egységes frontot alkossunk, és egy nyelven beszéljünk, mind hazai, mind nemzetközi szinten. 

Egyesek azt mondják, hogy ez az idő különösen határozott bizonyíték volt a szakma rugalmasságára.
Ez bizonyos mértékben igaz. Iparágunk viszonylag szilárd maradt egy olyan időszakban, amikor más iparágak összeomlottak. Még ez alatt a kemény időszak alatt is tartották a gyémántosok a szavukat, és csodálatos üzleti etikáról tettek tanúbizonyságot.

Az Izraeli Gyémánttőzsde elnökeként, hogyan elemezné Shmuel Mordechai gyémánt ellenőr 2009-re vonatkozó import és export számait?
Az adatok nem meglepőek. Annak a fényénél, ami a világpiacokon történt 2009 első negyedében, számítottunk a csökkenésre. Mégis, azt hiszem, hogy a jelenlegi helyzet, valamint a fontosabb piaci trendek megértéséhez, el kell választanunk az év első kilenc hónapját, és úgy kell tanulmányozni. Világosan mutatják az iparág folyamatos helyreállását és egy általános pozitív irányzatot. Ez minden bizonnyal bíztató.

Mit gondol, milyen lesz 2010?
A prófétálást a bolondokra osztották. Mindazonáltal, éppen most azt hiszem, hogy 2010 szilárd év lesz. Nem hiszem, hogy az áttörés éve lesz, de szilárd, amely lehetővé teszi a gyémántosok számára, hogy kifinomultan alakítsák az üzletüket, és alkalmazkodjanak az új financiális korszakhoz. Azt tanácsolnám a kollégáimnak, hogy legyenek nagyon óvatosak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem csupán magunktól függünk, hanem a világgazdaság fejleményeitől is. 

Mit gondol azzal kapcsolatban, hogy az izraeli gyémántosoknak jelentősen zsugorodtak a banki adósságai 2009-ben?
Mindent egybevetve ez pozitív dolog. Egyetlen másik ország vagy gyémántközpont a világon nem volt képes arra, hogy olyan mértékben csökkentse a bankhitelét ebben az időszakban, mint az izraeli gyémántosok. Az emberek képesek voltak jelentős pénzösszegeket visszafizetni a bankoknak, és stabilizálni a vállalatukat az év folyamán. 

Mind az Izraeli Gyémánttőzsde, mind a Gyémánttőzsdék Világszövetségének elnökeként, tevőlegesen közreműködött új piacok felkutatásában. Tovább növelte a téma jelentőségét a globális pénzügyi válság?
Az Egyesült Államok a legnagyobb és a legjelentősebb piacunk, és még az is marad, de új piacok felkutatása és az oda történő behatolás még mindig nagyon fontos. Bővíteni akarjuk a tevékenységünket Ázsiában, Európában, Dél-Amerikában, Ausztráliában és más piacokon,  folyamatosan dolgozunk ezért a célért.

Ezért írt alá az izraeli gyémántipar egy szándéknyilatkozatot a kínai Panyu várossal?
Feltétlenül igen. Nagyon fontos minden izraeli gyémántos számára, hogy legyen lehetősége arra, hogy tevékenykedhessék a növekvő kínai piacon belül, tekintet nélkül arra, hogy tagja-e a Shanghaji Gyémánttőzsdének vagy van-e egy szabályos vállalata Kínában. 

Milyen szerepet játszanak a világon nyíló új gyémánttőzsdék az új piacokra való behatolásban?
A Gyémánt Világszövetség folyamatosan arra törekszik, hogy szerte a világon új gyémánt-tőzsdéket hozzon létre. A cél az, hogy lehetővé tegyék a gyémántosok számára a belépést új és sokoldalú piacokra, és bővítsék az üzleti potenciáljukat. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy a Szövetség következő kongresszusán, amelyet Moszkvában rendeznek 2010. júliusában, két új tőzsdét fognak üdvözölni: Torontót és Szöult.

Az elmúlt évben láthattuk, hogy Ön, mint a Gyémánttőzsdék Világszövetségének elnöke, hangsúlyozza annak szükségességét, hogy új professzionális eszközöket fejlesszenek ki, amelyek előmozdítják a gyémántosok sikeres munkáját a világban.
Tekintélyes mennyiségű pénzt fektettünk a szakmai oktatásba az elmúlt év folyamán. Azoknak a tanfolyamoknak, amelyeket támogatunk, az a célja, hogy olyan eszközöket adjunk az izraeli gyémántosok kezébe, amelyekkel versenyre kelhetnek a nemzetközi arénában tevékenykedő nagyon erős játékosokkal. Az egyszerű szakértelem már nem elegendő. Jártasnak kell lennünk a marketingben, a nyelvekben és az Interneten, tárgyalási készségünknek kell lennie stb.

Sokat hallottunk az elmúlt esztendőben a nyers- és a csiszolt gyémánt árak közötti aránytalanságokról. Hogyan magyarázza ezeket a réseket?
Mindig voltak közöttük aránytalanságok – időnként nagyobbak, máskor meg kisebbek – de mindig voltak rések. Napjainkban ezeket az eltéréseket többnyire annak tulajdonítják, hogy nincs elég nyersgyémánt a piacon. Feltételezem, hogy ha egyszer a nyersgyémánt ellátás normalizálódik, ezek az eltérések fokozatosan kiegyenlítődnek.

Hamarosan számíthatunk arra, hogy új gyémánt áramlik be a piacra. Milyen hatása lesz ennek az iparágra?
Három DTC megtekintésre számíthatunk a következő kilenc héten belül, és azt hiszem, hogy a piac 2 milliárd dollár értékben láthat nyersgyémántot egyedül ebből a háromból. Még több gyémánt kerül a piacra más bányavállalatok révén, mint amilyen a Rio Tinto meg az Alrosza, és azt hiszem, hogy ennek a folyamatnak a végén azt láthatjuk majd, hogy csökken az árrés a nyers- és a csiszolt gyémánt között.

Egyes elemzők arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a nyersgyémánt „ár-lufi” kipukkanhat. Osztja Ön ezt az aggodalmat?
Nem hiszem, hogy a nyersgyémánt lufi a kipukkanáshoz közelednék, mégis nagyon óvatosnak és kiszámítottnak kell lennünk. 

Osztja a jövőbeli globális pénzügyi válságoknak a szakmára tett esetleges hatásaival kapcsolatos aggályokat?
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gazdaság jövőbeli hullámzásait, minthogy azoknak biztosan lesz hatásuk a mi iparágunkra is. A legutóbbi válság 2008 végén meglepetésszerűen ért bennünket. Nem állt közvetlen kapcsolatban a gyémánt iparággal, de súlyos hatással volt ránk. Azt hiszem, hogy felkészültebbnek kell lennünk jövőbeli válságokra, és úgy vélem, hogy a gyémántosok most jobban fel vannak készülve egy globális pénzügyi válságra.

Miben nyilvánul meg a felkészültség?
A piacon viszonylag kevés a nyersgyémánt, és nagy mennyiségű csiszolt gyémántot adtak el az év folyamán. A bankhitelek csökkentek, és a gyémántosok nagyon gondosak a költségeikkel kapcsolatban. Ez arra vall, hogy ma jobban fel vannak készülve. Mindnyájan okosabbak lettünk – a tapasztalat a legjobb tanítómester.

Gondolja, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzet megváltoztatja a gyémántosok részvételét a nemzetközi kiállításokon?
Azt hiszem, hogy a gyémántosok óvatosan járnak el, és mérlegelik, hogy milyen a részvétel költséghatékonysága. Megvan az oka, hogy azt hisszük, hogy a gondos pénzügyi politika folytán kevesebb gyémántos részvételét látjuk majd a költséges kiállításokon. A Világszövetség, a tőzsde és az Izraeli Gyémánt Intézet azon munkálkodik a kiállításokkal, hogy olyan modelleket alakítsanak ki, amelyek kevesebb részvételi díjjal járnak. Többek között azt a lehetőséget keressük, hogy megengedjék a kiállítóknak a standok megosztását. 

Az IDEX 2009-ben új gyémántárjegyzéket hozott ki, amelyet a Világszövetség szponzorált. Mit gondol, milyen hatással lesz az új árjegyzék az iparágra?
Remélem és hiszem, hogy pozitív hatása lesz az iparágra, ez azonban időt vesz igénybe. Az új árjegyzéknek az a rendeltetése, hogy a végső fogyasztókat szolgálja, és az a célja, hogy fokozza a gyémántba vetett bizalmukat. Fontos, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy a fogyasztói bizalom lényeges a mai vevőközpontú piacon.

Hogyan?
Amikor a Szövetség úgy döntött, hogy elfogadja az árjegyzéket, ragaszkodtunk ahhoz, hogy annak összeállítása teljes átláthatósággal történjék, és a reális idő szerinti piaci árakat mutassa. Azt is megkívántuk, hogy az árjegyzéket független, külső szervezet auditálja. A cél az, hogy a lehető legtöbb eszközt adjuk a fogyasztó kezébe.

Ön egyike volt azoknak a hajtóerőknek, amelyek egy nemzetközi testület létrehozását kezdeményezték kifejezetten gyémánt kiadványok világmérető előmozdítására. Milyen gondolatai vannak arról a tényről, hogy a Nemzetközi Gyémánt Tanács még semmilyen intézkedést nem tett?
Mint Ön is mondta, mint a Világszövetség elnöke, az elsők között voltam, akik egy nemzetközi testület létrehozását javasoltuk valamennyi nyersgyémánt termelő és minden nemzetközi testület egyesítésére kifejezetten a gyémántok reklámozása céljára. Örömmel vettünk részt összejöveteleken, és magam is elutaztam Európába, hogy több értekezleten részt vegyek. Sajnos a kezdeményezés elakadt, de még mindig abban reménykedem, hogy meg tudjuk valósítani, és hogy a nyersgyémánt termelők egymás és a vezető nemzetközi testületek között, mint amilyen a Világszövetség, az IDMA [Gyémántmegmunkálók Nemzetközi Társasága] és a CIBJO [Ékszerészek Nemzetközi Szövetsége] együttműködést hoznak létre ebben az ügyben. Ez nagyon fontos az iparág fejlődése számára.

Mi a véleménye azokról a független kezdeményezésekről, amelyeket a helyi gyémánt-központok indítanak a gyémánt reklámozására?
Ezeket a kezdeményezéseket szívesen látjuk, és fontosak is tartjuk. Mint a Gyémánttőzsdék Világszövetségének elnöke, örömmel látok minden olyan törekvést, amely a gyémántot, mint gyémántot reklámozza, minden országban. Ez jó az iparágnak, és jó magának az országnak is. 

India nemrégiben indította az Anant kampányt kifejezetten a gyémánt reklámozására. Milyen gondolatai vannak ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatban?
Az indiai kezdeményezés nagyszerű, és előbbre viheti az iparág meg az emberek ügyét is. India nagy gyémántfogyasztó lett az utóbbi néhány esztendő folyamán, és ha egyszer az indiai gyémántszakma fejleszti a helyi gyémántfogyasztást, minden a piacon tevékenykedő gyémántos élvezi azt – izraeliek, belgák, oroszok és természetesen maguk az indiaiak. Egy helyi kampány határozottan előbbre viheti az ottani munkánkat.

A Gyémánttőzsdék Világszövetségének az elnökségi konferenciáján Ön világosan beszélt a működtetési és finanszírozási módszerek megváltoztatásának a szükségességéről. Kifogásolta azt a tényt, hogy egyedül a gyémántosok viselik az iparág pénzügyi terheit, vagy azzal, hogy vevőiknek hitelt adnak, vagy úgy, hogy bizományba adnak árut. Csakugyan azt gondolja, hogy meg lehet változtatni az iparág pénzügyi szerkezetét?
Feltétlenül. A legutóbbi néhány év folyamán, és nem azért, mert ezt választottuk, kiderült, hogy mi finanszírozzuk a szakmát: a gyémántosok megveszik a nyersgyémántot készpénzért a bányavállalatoktól, és a nyersárut meg a csiszolt köveket rendkívül hosszú fizetési feltételekkel adják el. Ez ésszerűtlen és egészségtelen. Moti Ganz és én egyformán látjuk ezt az ügyet, és mindketten, mint egy-egy nemzetközi szektor vezetői, különféle alkalmakkor világosan fejeztük ki magunkat ezzel kapcsolatban. Örömmel mondhatom, hogy egyre több gyémántost látunk, aki nekilát, és csökkenti a vevőinek nyújtott hitelösszegeket. Remélem, hogy végül is mindenki belátja, hogy a bizományi módszer nem jó az iparág számára.

Mit kívánna a Gyémánttőzsde tagjainak 2010-re?
Mindnyájunknak jó és sikeres évet kívánok.