Az antwerpeni Overseas Diamonds cég csődeljárást kért maga ellen
ANFS, Antwerpen, október 29. – Az antwerpeni Overseas Diamonds NV cég a De Beers cég (DTC) megtekintési jogának birtokosa, egyben a Rio Tinto, a BHP Billiton és az Alrosza ügyfele is. A cégnek több csiszolóműhelye és irodája van Izraelben, Hong Kong-ban, Dél-Afrikában, Kínában és az Egyesült Államokban. Az értesülések szerint az adósságállomány 20-25 millió dollár, a cég vagyona, a becslések és az IDEX információs iroda szerint, fedezi az adósság nagy részét.
A cég két héttel ezelőtt kezdte meg alkalmazottai elbocsátását, majd könyveit benyújtotta a bíróságnak egy olyan Belgiumban alkalmazott eljárás keretében, amelyet „déposer le bilan”-nak [a mérleg benyújtásának] neveznek. Ezt követően egy szakértőnek kell felbecsülnie a cég vagyonát.
Az Overseas Diamonds céget egy Davy Lapa nevű gyémántkereskedő alapította 1974-ben, majd 1978-ban kezdett el gyémántot feldolgozni. 2002-ben vezette be Isee2 technológiáját. Ez egy olyan készülék, amely az ideálisan megcsiszolt gyémánt szimmetriáját, brillanciáját [ragyogását] és szcintillációját [szikrázását] méri, és a kiskereskedők használhatják gyémánteladásaik előmozdítására. Ez a projekt költségesnek bizonyult, és hatalmas veszteséget hozott létre, amely az IDEX szerint több mint 25 millió dollárt tesz ki. Lapa nem volt elérhető kommentár céljára.
Megjegyzésünk: Számos cég köszönheti annak a sikerét, hogy tulajdonosa, „agytrösztje” jól értékesíthető ötletet valósít meg. Ha azonban az ötlet „nem jön be”, vagyis a piac nem fogadja el, akkor fordított eredmény is születhet. Erre szeretnék egy magyar példát elmondani.
A sajnos már csak hajdani Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat egy körülbelül öt évig tartó időszakban két körülménynek köszönhette külföldi sikerét. Egyrészt annak, hogy Winkler László, a cég alapító igazgatója, eredetileg fehér-ékszerész volt, és ezért nagyon igényesen vezette be a markazit-ékszer gyártását, másrészt, hogy ez a piaci igények és a divat hullámzásának erősen kitett cikk egyszer elkapta az amerikai piac éppen akkor felfelé húzó áramlatát, vagyis az ún. életgörbe elejét, és ezért néhány évig 350-450 ezer dollár évi forgalmat sikerült elérni. Ilyen forgalmat soha korábban – vagy később – nem sikerült produkálnunk.
Ezt mi, külkereskedők jól tudtuk, mert akkor már volt a markazit-ékszerrel kapcsolatban közel húszévi tapasztalatunk. Amikor úgy éreztük, hogy elértük az életgörbe tetőzését, és természetesen mindenki, aki élt és mozgott, különösen a thaiföldiek, gyengébb minőségű, de jóval olcsóbb markazit-ékszerrel árasztották el az amerikai piacot, kezdtük az üzem vezetőségét bíztatni, hogy keressünk valami új terméket arra az időre, amikor a markazit-ékszer forgalma lehanyatlik. Ezt is alig győzzük, volt a válasz, és természetesen semmi sem történt. Hiába mondtuk, hogy a markazit-üzemet ékszergyártó kapacitásnak kellene felfognunk, és olyan sorozatban gyártható modelleket kellene készítenünk, amelyeket ugyanaz a munkaerő, ugyanazzal a felkészültséggel, például aranyból tudna gyártani. Akkor még voltak rá piaci kapcsolataink is, igaz, Európában. A cég, amellyel üzletet köthettünk volna, ma is él, sőt a vezető német vállalatok között található. Mi pedig sehol!
Forrás: GemStyle Info