CIBJO kongresszus: Előadások a drágakövek kezeléséről

Az Inhorgenta látogatás számunkra legizgalmasabb momentuma volt a Drágakő Bizottság tanácskozásán való részvétel. A tanácskozás témája az egyre jobban elszaporodó, ólomüveggel kezelt rubinok kérdése volt.

Az egyik előadó Kenneth Scarratt volt, a GIA bangkoki loboratóriumától. A rubin összekapcsolása olyan kezelésekkel, amelynek folyamán a végtermék üveg hozzáadásával jön létre, 1984-ben kezdődött, amikor thai eredetű rubinok jelentek meg a piacon, amelyekben az üregeket üveggel töltötték ki. Ez a kezelés 1987-re repedések üveggel való kitöltésévé fejlődött. 1992-ben, amikor új korund lelőhelyeket fedeztek fel Mong Hsuban (Burma = Myanmar), amelyek piacra viteléhez folyósító-szeres hőkezelésre volt szükség, a rubin kezelésének az üveggel való összekapcsolása drámaian szaporodott. Húsz évvel e kezelés első megjelenése után az üveggel végzet kitöltésnek egy új formája jelent meg a piacon. [Mindezeket a közléseket az előadó írásos formában, kellő szerzői utalással támasztotta alá.]

Ezek után kollégája, Vincent Pardieu megjegyzéseit ismertette, melyek szerint terminológiai problémák merülhetnek fel e kezeléssel kapcsolatban, az „ólomüvegre” vonatkozólag, mivel több más formula is használható: tiszta ólom-oxid, ólom-oxid folyósítóval, mint pl. bóraxszal keverve. A hőmérséklet, a paraméterek és az eredmény nagyon eltérő lehet.

Az előadást számos fényképfelvétellel illusztrálta. Ezekből kiderült, hogy a kezelésnek nagyjában három fokozatával lehet találkozni abból a szempontból, hogy milyen mértékű az üveganyag felhasználása. Vannak olyan kövek, amelyekben csupán néhány csekély repedést tölt ki az idegen anyag, a következő fokozatban nagyobb üregeket, míg a harmadik lépcső esetén szinte üveggel összefogott / ragasztott rubin törmelékről van szó.

Egy másik előadás üveggel töltött csillagrubinokról szólt. A kezelés végzője illetve végzői be is mutatták az eljárást a GIA szakembereinek, tartván attól, hogy a kezelt kövek értékesítése terén nehézségeik lesznek. Magának a kezelésnek több célja is lehet: egyrészt folytonossági hiányok kitöltése, másrészt a kő átlátszóságának a javítása. Tulajdonképpen olyan kövekről van szó, amelyeket ki kellene selejtezni. Keleten azonban hozzá vannak szokva, hogy minden használható anyagot felhasználnak, még ha ez a fogyasztó megtévesztésével együtt történik is.

A témának nem csupán tudományos jelentősége van, hanem felvetődnek gyakorlati problémák is. Ezek az üveggel töltött rubinok, azon kívül, hogy természetesen jóval kevesebbet érnek a kifogástalan példányoknál, viselés, foglalás és javítás esetén sokkal sérülékenyebbek. Ezért a fogyasztónak mindenképpen tudnia kell, hogy mit ajánlanak neki megvételre. A töltésre használt üveganyag ugyanis nem saválló, nem bírja a hőkezelést, és nagyon törékeny is. Maga a kezelés szabad szemmel csak nehezen vagy egyáltalán nem ismerhető fel. Nagyítóval vagy mikroszkóppal természetesen igen. A téma a tudományos jelentősége mellett azért is került a CIBJO kongresszus szakemberei elé, mert – ha már egyszer a piacon vannak – fontos, hogy a szintetikus gyémántok, szintetikus színes kövek meghatározásához hasonlóan, az ilyen típusú kezelt kövekre is alkalmazzanak egységes szakmai meghatározásokat. Ráadásul, mint említettük, a kezelésnek több fokozata van, és erre a terminológiában is tekintettel kell lennünk.