CIBJO kongresszus, május 3-5, Isztambul

AFNS, Antwerpen, Milánó, Isztambul, április 29. ill. május 3-5. – A CIBJO (Confédération Internationale de la Bijouterie, Joaillerie et Orfèvrerie = Az Ékszerészek, Finomékszerészek és Ezüstművesek Nemzetközi Szövetsége) május 3. és 5. között rendezte éves közgyűlését Isztambulban.

Ez a szervezet, amelynek számos ország szakmai szervezetei a tagjai, elsődleges célul azt tűzte maga elé, hogy döntéshozó testületként magatartási szabályokat hozzon létre és tartson életben, előmozdítsa a szakmai szervezetek közötti együttműködést. Arra törekszik, hogy a szakma érdekében megfelelő kereskedelmi nomenklatúrát hozzon létre, és olyan gyakorlati munkát valósítson meg a nemesfémtermékek forgalmazásában, amely megnyeri a szakma számára a fogyasztók bizalmát.

Eredetileg európai szövetség volt (francia neve is erre vall), és 1926-ban alapították BIBOA elnevezéssel. Tevékenységi köre egyre bővült, és 1961-ben keresztelték át CIBJO-ra. Ma 36 ország képviselőit foglalja magába. 2000-ben ismét átkeresztelték az angol World Jewellery Confederation-re (Ékszerészek Világszövetsége), de minden látszat szerint változatlanul használatban marad az előző CIBJO (ejtsd: szibzso) neve. Központja Londonban van, és jelenlegi elnöke dr. Gaetano Cavalieri.

A szervezet egyik fontos tevékenysége a nevezetes Kék Könyv (Blue Book) létrehozása és karbantartása (folyamatos korszerűsítése). Ez egy három részből álló kiadvány, amely magába foglalja a színes drágakövekre, gyémántokra és gyöngyökre vonatkozó terminológiát, osztályozást és etikai irányelveket (vagyis a kezelések és szintetizálás feltárását). Minden egyes részt különálló, szakemberekből álló bizottság gondoz. [Megjegyzendő, hosszú évekkel ezelőtt a Magyar Ötvös is ismertette olvasóival a Kék Könyv legfontosabb irányelveit, és a szakoktatásban alkalmazzuk is ezt az anyagot.] Hasonlóképpen a CIBJO 1990-ben létrehozott Laboratóriumi Bizottsága (CLC) arra törekszik, hogy összehangolja a drágakő- laboratóriumokban alkalmazott szabványokat. Eddig korlátozott sikereket ért el, de élvezi olyan fontos laboratóriumoknak, mint a GIA (Amerikai Drágakő-tudományi Intézet) és a Nagy-Britanniai Drágakő-tudományi Társaság támogatását. Egyéb funkciói mellett a CLC megvizsgálja és regisztrálja a gyémánt mester-színkészleteket (különböző árnyalatú gyémántokból vagy cirkóniákból összeállított mintakészleteket a gyémántok színének meghatározására), és meghatározza a gyémántosztályozási szabályokat a tag-laboratóriumai számára. Jelenleg tizenhét országban működik a CIBJO-nál bejegyzett laboratórium.

2004 decembere óta a CLC együttműködik a Laboratóriumi Kézikönyv-harmonizáló Bizottsággal (LMHC-vel, egy független drágakő szakértőkből álló bizottsággal) egy olyan technikai kézikönyv kialakításában, amely magába foglalja a színes drágakövek leírását és kezeléseiknek a bemutatását. A CIBJO a Nemzetközi Szabványosítási Szervezettel (ISO) is együttműködésre törekszik. A CIBJO-tól kiadott irányelveket számos bírósági ítéletben is felhasználták. Ennek eklatáns példája a müncheni kerületi bíróság 2004 decemberében hozott döntése, amelynek értelmében megtiltotta az amerikai – ékszer-minőségű szintetikus gyémántokat előállító – Gemesis Corporation német disztribútorának, hogy (a tenyésztett gyöngy mintájára) a kultúrgyémánt (tenyésztett gyémánt) kifejezést használja az amerikai termékekre. Az ítéletet a bíróság a Kék Könyv félrevezető terminológiára vonatkozó irányelveire alapította.

A Kék Könyv korszerűsítése most fejeződött be, és mihelyt hozzájuthatunk az új változathoz, igyekszünk Olvasóinknak tájékoztatást adni róla. A Kék Könyvhöz hasonló szerepet szán a CIBJO egy a nemesfémekkel kapcsolatos kiadvány létrehozásának is. Tudvalévő, hogy a nemesfémek minősítésére, jelzésére nézve távolról sem egységes a szabályozás az egyes országokban. Egyelőre még a részletek megvitatásánál tartanak, de hamarosan számítani lehet e téren is az előrelépésre. Ne feledjük, minden ilyen törekvés célja a fogyasztói bizalom megszilárdítása.

Végül méltán nagy előrelépésnek tekintette a kongresszus egy új kiadvány létrehozását. Ennek – egyelőre angol nyelvű – címe „Retailers’ Reference Guide” (kb.: A kiskereskedő referencia kézikönyve). Ebben a gyémánttal, színes drágakövekkel, gyönggyel és nemesfémekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalók szerepelnek, mutatós, sok színes ábrát tartalmazó kivitelben. [Talán nem tartja az Olvasó elbizakodottnak azt a megállapítást, hogy ez a kézikönyv kiállításában ugyan mutatósabb, de a mi becsüs tanfolyami tananyagaink sokkal alaposabbak, jóval nagyobb tudásanyagot tartalmaznak.]

A CIBJO politikáját éves kongresszusokon vitatják és határozzák meg. Ez a szakmai vezetőknek minden évben más városban megrendezett négynapos konferenciája. 2005-ben például a kongresszust Hong Kongban, 2006-ban a kanadai Vancouverben, 2008-ban Dubaiban, míg 2009-ben Isztambulban rendezték.

Az a megtiszteltetés ért, hogy a Török Ékszerészek Szövetsége meghívott erre a fontos eseményre. A Magyar Ötvös következő számában igyekszem majd részletesebben beszámolni a rendkívül tanulságos tapasztalataimról. Itt sem szeretném azonban elmulasztani azoknak a gondolatoknak az ismertetését, amelyek számunkra is megszívlelendők (lennének).

Először is érdemes figyelmet szentelni annak, ahogyan a török szakemberek és kormányuk látják és értékelik a saját helyzetüket. Mindezt attól függetlenül, hogy a török nemesfémes szakma számára ugyanúgy van válság a világban, mint minden más ország luxustermékeket gyártó vagy forgalmazó szakemberei számára.

Mindenek előtt az ország természeti és történeti adottságaiból indulnak ki. A szakmatörténet művelői szerint az aranyművesség (ötvösség) jó néhány ezer esztendővel ezelőtt a mai Örményország, Afganisztán és Anatólia vidékén született, vagyis Törökországnak „történeti előnye van” a szakma művelésében. Földrajzilag Európa és Ázsia csatlakozási pontján helyezkedik el nem csupán, mint helyszín, hanem mint kultúrák találkozása. Ez utóbbi tény, mint összekapcsoló, nem pedig szétválasztó körülmény, többször is szőnyegre került a kongresszus során. Az a nagyvonalúság, amellyel az egész eseményt megrendezték, sokféleképpen, de csak pozitív módon minősíthető. Formailag és tartalmilag egyaránt felsőfokú jelzőket érdemel, mégis volt benne valami abból a vendégbarátságból, amelyet csak Keleten lehet élvezni. A vendégemnek mindent a lába elé helyezek, hogy jól érezze magát nálam! Emlékeztet ez arra a bibliai jelenetre, ahogyan a sátra előtt üldögélő Ábrahám fogadja a három fáradt vándort (angyalt). Helyzetemnél és (sajtós) feladatomnál fogva sokféle emberrel kellett beszélnem, helybéliekkel és vendégekkel egyaránt, mindenkinek az volt a véleménye, hogy ehhez fogható vendégszeretettel ma már aligha lehet találkozni.

A fényűző, de nem hivalkodó vendégszeretet semmit sem vont le a szakmai tartalomból. A CIBJO nemzetközi szervezet, a török vendéglátók a keret biztosítását vállalták, saját szempontjaik érvényesítésében nagyon határozottan, de nem tolakodva jártak el. Nem voltak nagy nyilatkozatok, de határozottan megfogalmazódott a török nemesfémes szakmának az a törekvése, hogy vezető szerepet töltsön be a világban. Jelenleg a török ékszerészet – megállapításuk szerint – a negyedik helyen áll a világon. Néhány éven belül szeretnének az első helyre kerülni! Lehet azon vitatkozni, hogy olyan versenytársak között, mint Itália, India, Kína, Oroszország stb. hogyan valósul ez meg. Látnunk kell azonban, hogy itt nem üres szavak hangzanak el, hanem történik is valami. Isztambulban, szakmai összefogással és állami támogatással olyan ipari és kereskedelmi szakmai központot hoztak létre, amelyre méltán lehetnek büszkék. Ez azonban még mindig főleg a keret. A tartalom abban látható, hogy a török ékszerészet megfogalmazta magának azokat a feltételeket, amelyekkel az élvonalba kerülhet, és hosszú évek óta – nem sikertelenül – e feltételek megvalósításán munkálkodik. Meglehetősen leegyszerűsítve e két feltétel: az európai minőség és a versenyképes, vagyis az európainál meg az amerikainál kedvezőbb ár. Ennek belátására egyrészt az is indította a török aranyműveseket, hogy hazájuk fiai hosszú évek óta vállalnak munkát Európa nyugati részében, másrészt, hogy a korábbi – nem éppen kedvező – tapasztalatokból idejében levonták a tanulságokat. Ez a kongresszuson folytatott informális – nem hivatalos – beszélgetésekből is kiderült.

További fontos feltétel az is, hogy a török ékszergyártók termékei megfeleljenek azoknak a normáknak,csökkent a fogyasztói bizalom a szakma iránt. A bizalom hídja pedig nem elsősorban reklámszövegekből épül, hanem a termelők és forgalmazók megbízható munkájából.amelyeket a nemzetközi szakmai megállapodások, így a CIBJO-tól megfogalmazottak is tartalmaznak. Azzal, hogy a kongresszust Isztambulban rendezték, egyben ezt a szándékot is demonstrálták. Nem könnyű feladat ez, hiszen a verseny, a forgalom növelésének a kívánsága sokszor megkísérti a kereskedőt meg a termelőt. Nem mindig könnyű belátni, hogy a nemesfémáru szigorúan bizalmi cikk, és annak hátterében, hogy ma a nemesfémáru nem szerepel az ajándékcikkek toplistájának első tíz helyén (noha hosszú évtizedeken át az első három között volt), többek között az is meghúzódik, hogy csökkent a fogyasztói bizaloma szakma iránt. A bizalom hídja pedig nem elsősorban reklámszövegekből épül, hanem a termelők és forgalmazók megbízható munkájából.

Ne feledjük, hogy a marketing négy pillérre, nem pedig egyre épül: a termékre, az árra, az értékesítés módjára és a reklámra. Ez érvényes a mamutvállalatokra meg a kis családi cégekre egyaránt!

Komoly előrelépés bármilyen szakmában csak összefogással valósítható meg: egy-egy vállalat ereje ehhez kevés, és legtöbbször az állami szerveket is meg kell győzni arról, hogy egy-egy szakma fejlesztése nem csupán az iparág művelőinek előnyös, hanem az egész országnak. Érvényes ez ránk, magyar nemesfémesekre is!

Forrás: GemStyle Info