Dizájnkultúra
Dr. Szentpéteri Márton, dizájnteoretikus, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi docense tartott előadást a V-Pearl Művészeti Szabadegyetemen március 17-én - számos, a téma iránt fokozottan érdeklődő szakember, ill. a művészet iránt elméletileg is fogékony közönség előtt - napjaink egyik legaktuálisabb témájáról, a dizájn szűkebb és tágabb művészetelméleti értelmezéséről, környezet- és kultúraformáló hatásáról, a médiában és közgondolkodásban meggyökerezett, a dizájnról alkotott nézetekről, ismeretekről vagy azok hiányáról.
Tudósító: Kránitz Iréne
A dizájn fogalmán – a tradicionális értelmezés szerint – a formatervezést értjük az iparművészeten belüli (crafts and art) mindazon tevékenységet, amely az iparilag előállított tárgy formai-esztétikai arculatával foglalkozik. Komplex fogalom, mely ötvözi az esztétikumot, a formát, a funkcionalitást, a tervezői innovatív szemléletet, mely a tárgyban testesül meg. Kapcsolódik elsősorban az építészethez (belső építészet, lakberendezés), az iparművészet minden ágához (bútorok, ékszerek, divat, dísztárgyak, alkalmazott grafika, csomagolás, ipari tárgytervezés), sőt újabban beszélünk üzleti, - a cégek saját arculattervezőt alkalmaznak - technológiai tervezésről és immáron a nagyon felfutott web design-ról is, mely az információs társadalom jelentős tervezői hozadéka.
Szentpéteri Márton a dizájnt - a klasszikus értelmezésre csupán csak utalva - a fogyasztói társadalom, a világméretű válságát élő, profitorientált globális piacgazdaság kihívásai és az egyre nagyobb tért hódító környezettudatosabb kultúra, magatartásforma perspektívájából vizsgálta. A sok példa, sokatmondó illusztrációk - főleg a nagyvárosok életéből merítve - a mindennapok konfliktusos helyzeteit mutatták be, hangsúlyozva a várostervezés szó szerint „úton-útfélen” jelenlévő anomáliáit, amelyek kiváltó okai majdnem minden esetben dizájn-természetűek, még ha erre nem is gondol a környezettudatosnak aligha nevezhető átlagember. (A városi közlekedés életképei, a környezettudatosabb biciklista társadalom és a gyalogosok, autósok viselkedésformái, a metróból ismerős tipikus pillanatok, dizájn szempontból minősíthetetlen vagy legalábbis kifogásolható jegyeladó „bódék”, amelyek a nagyvárosi arculat nem éppen épületes példái, a vállalati arculat szempontjából igénytelen tervezési megoldások voltak láthatók.) A probléma érzékeltetésére az előadó még frappánsabb példát is hozott az átlagemberekre jellemző viselkedésformákból. Ki gondolná például, hogy a napi szintű családi konfliktusok hátterében is – amelyet a környezetpszichológia a társas attribúció jelenségével értelmez – egyszerű tervezési, azaz dizájn természetű probléma áll, amit egy tudatosabb, egymásra figyelő magatartással és kis kreatív hozzáállással akár ki is lehetne iktatni az életünkből.
Az előadó a dizájn fogalmát az elmélet oldaláról, filozófiai síkon, a kultúra részeként közelítette meg, ugyanakkor igyekezett testközelbe hozni a gyakorlatban lépten-nyomon szembejövő „ rossz dizájn” társadalmi, humánökológiai problémáit. Felhívta a figyelmet a dizájn a társadalom, ill. a várospolitika által nem igazán respektált rendkívüli felértékelődésére, amely már jó ideje messze nem egyszerűen csak formatervezés vagy styling, hanem sokkal több annál.
Mi tehát a dizájn jelentése, jelentősége és szükség van-e egyáltalán dizájnerekre? – tette fel a látszólag provokatív kérdést. Mi az összefüggés a kultúra, a környezet, a fenntartható fejlődés és a dizájn között? - Van-e szerepe a jelenlegi pénzügyi és reálgazdasági világválságban a dizájnnak, van-e új tendencia a dizájnban, milyen választ tud adni a dizájn a globális kihívásokra? Ezek voltak az előadás súlypontjai, de számos egyéb aspektus is szóba került a téma kapcsán, többek között a rendszerváltozás hatása az ipari formatervezésre, de nem volt megkerülhető a média és a dizájn kapcsolata sem.
Az előadás utalt a médiában mutatkozó feltűnő, ámde nagyon is felszínes érdeklődésre, ami a dizájn irányában tapasztalható. Tény, hogy az emberek nagy többsége nincs tisztában a dizájn pontos értelmezésével (igaz, sokféle értelmezés létezik), nem beszélve annak a kultúrában elfoglalt helyével és jelentőségével. Ez nem várható el természetesen, de az ún. hívatásos médiaszereplőktől igen, akiknek feladata lenne a kultúra- és ismeretterjesztés, és akik mégis megdöbbentően felszínes ismeretekkel rendelkeznek a dizájn értelmezését, valódi hivatását illetően. Az előadó szerint nekik dizájn vagy „dizájnos” minden, ami „trendi”, jópofa, „cool”, vagy csak egyszerűen csak vicces, izgalmas - lehetne sorolni a jelzőket. Ehhez még hozzájön, hogy egyesek a dizájnt amolyan luxuskategóriáként értelmezik, az „elit” kiváltságának tartják, a „tömegek” ebben a folyamatban maximum csak passzív fogyasztóként vehetnek részt.
Ez a közkeletű megítélés teljesen téves felfogás Szentpéteri Márton szerint. Véleményének alátámasztására a legnagyobb hatású dizájnteoretikusok a dizájnnal kapcsolatos nézeteit ismertette az előadásában.
Ezek közé tartozik a brit John Heskett, a legnagyobb dizájnteoretikusok egyike, akitől az általa ismertetett idézet származik:
„Túl a reklámipar és a nyilvánosság habjától és buborékjától teremtett minden zűrzavaron, túl a sztárságot kergető virtuóz designerek vizuális pirotechnikáján, és túl a talmi életmód-értékesítők és design-guruk kinyilatkoztatásain, egyszerű igazság rejlik. Design az egyik legalapvetőbb sajátossága mindannak, amit emberinek nevezünk, a design az emberi életminőség meghatározó tényezője.”
Utalt Victor Papanek - aki a környezettudatos dizájn, az öko-dizájn, a „green” dizájn atyjának is tekinthető - ma már a szakemberek háza táján szállóigének minősülő megfogalmazására is, miszerint:
„Minden ember designer.” Vagyis minden emberi cselekedet nélkülözhetetlen eleme a dizájn. Egyszerre spontán és tudatos törekvés környezetünk jobbá, ésszerűbbé történő alakításában – hangsúlyozta Szentpéteri, amely egyben a saját álláspontja is a kérdésben.
Szentpéteri szerint a nemzetközi és hazai szakirodalomban sokan próbálták már definiálni a dizájn fogalmát, kiemelkedik közülük Guy Julier . Szerinte a dizájn nem csupán tervezési folyamat, szervezetirányítási modell, innováció, mint a piaci verseny nélkülözhetetlen eszköze, hanem szellemi erőforrás is az élhető világ, a fenntartható fejlődés irányában.
A fogyasztói társadalom modelljének jelenleg tetőző általános válsága - aminek kimenetele előre nem látható – miatt is felértékelődött a fenntartható közösségi fejlődés (sustainable community development) modellje, az igények (a fogyasztás) mesterségesen generált, (és manipulált) folyamatos növekedésében érdekelt - a neoliberális elgondolások alapján működtetett - piacgazdaság alternatívájaként.
Az a korábbi dizájn, alaptételeivel együtt (fast design), amely természetesen nagyban segítette a növekedéscentrikus piacgazdasági modell elterjesztését, nem tartható tovább. A válságba jutott, globális versenyen alapuló világgazdasági modellnek, amely most nemzetgazdaságokat dönt romba, ránt magával és amelynek éppen a tanúi vagyunk, feltehetően előbb-utóbb befellegzik majd.
Ami a dizájn elméleti újragondolását illeti, az igazi megoldás lehet a környezettudatosabb szemléleten alapuló „lassú dizájn” (Alistair Fuad-Luke digitális könyve 2005-ben jelent meg Slow design címmel). Szentpéteri utalt rá, hogy ez a tervezői magatartás már jó ideje kezd világviszonylatban elterjedni, a leghíresebb tervezők teszik magukévá a környezettudatos tervezés eszmeiségét.,Ez a tervezői attitűd nem más, mint a valós igények kielégítésére, a világ jobbítására irányuló, szociálisan is elkötelezett magatartás, amely egyben minden szempontból megfelel a fenntartható fejlődés igényeinek is. Ezek fontossági sorrendben, a gazdasági, funkcionális, esztétikai, biztonsági szempontok, de ezeken túl fontos számára az ún. etikai, ill. humánökológiai szempont is. Olyan tervezői szemléletről beszélünk, amely a helyi igényekre, a helyi erőforrásokra, a közösségi kreativitásra épít. Az előadó szerint a lokális problémákat legjobban helyi szinten lehet megoldani a térségben adott kreatív tudás igénybevételével, ez a fenntartható fejlődés kulcskérdése és záloga is egyben.
A környezettudatos tervezéssel természetesen összecseng még egy fontos aspektus, amire szintén nagy hangsúlyt helyezett Szentpéteri Márton - ez pedig az identitás kérdése. Nagyon fontos ugyanis, hogy a környezetünkben levő tárgyaknak, helyeknek, tereknek legyen identitásuk, azaz képesek legyünk környezetünkkel érzelmileg is azonosulni, tudjunk kötődni a szűkebb környezetünkhöz. Fontos szerinte a „saját kávézó”, a sarki snack bár, netán étterem, ahová az ember munkábamenet beugorhat, vagy ebédszünetben betérhet, elolvashatja a „saját” újságját, használhatja az internetet, ahol az ember egyszerűen jól, vagyis otthon érzi magát. Ebben a környezettudatosabb dizájn, amely a helyi igényeket a tervezésben fontos szempontként érvényesítheti, nagyban segíthet korunk „stresszes” emberének a válságok időszakában, a napi kihívásokra adott, üdítően kellemes, otthonos környezeti kultúra megteremtésével.
Az élenjáró, nagyon aktuális dizájnteóriákat ismertető előadás záróakkordjaként, az elméletet és gyakorlatot sziporkázó stílusban tálaló előadó és a közönség - főleg a szakértőkből álló része - között igen élénk és hasznos vita bontakozott ki a hazai dizájn helyzetéről, a sok esetben áldatlan állapotokról, a döntéshelyzetben levők szakmai felelősségéről, konkrét várostervezési anomáliákról. Ennek során a teoretikus szakember - nemkülönben kiváló vitapartnernek bizonyulva - a várostervezési kérdésekben is átfogó, - az európai nagyvárosok várostervezési koncepcióit jól ismerő - megnyerő kompetenciával válaszolt a lelkes és szakmai elkötelezettségű hozzászólásokra.