Irány a mobil!

Esettanulmány 12 – Mi látható egy drágakőlupéval? 

A közelmúltban felkérést kaptam a Zelnik Gyűjtemény részét képező, ezeréves távol-keleti tyám kultúra ékszereiben lévő drágakövek véleményezésére. A világon egyedülálló gyűjtemény eddigi dokumentációja hamarosan könyv alakban is megjelenik, és megbízható alapul kíván szolgálni a további kutatásokhoz. A vizsgálatnál komoly kihívást jelentett a befoglalt kövek egyértelmű azonosítása. Mivel a műtárgyak védelme miatt érthető módon nem volt lehetőség a kövek kifoglalására, ezért ilyenkor nagyon nehéz az azonosításhoz szükséges paraméterek mérése. Az alábbi, virágalakú tárgyba foglalt kő esetében a benne lévő zárvány segítségével sikerült az azonosítás, amit egy 10x-es nagyítású drágakőlupéval is észre lehet venni. Amit láttam, azt a felvételek mutatják, amire ebből következtettem, azt a továbbiakban olvashatja.
 
A papírvékony aranyból készült, virágalakú díszítőelem valószínűleg egy olyan tárgy része, amelyből néhány darab van a világon. A virág közepébe feltehetően drágakövet foglaltak. Általában nem célszerű és ezért nem is javasolt befoglalt követ vizsgálni. A foglalat ugyanis eltakarhatja a számunkra fontos információt és tévedésre ad alkalmat. Az is gond, hogy nem lehet átlátni a kövön, illetve nem lehet átvilágítani, ami korlátozza a megfigyelést. A kifoglalás ugyanakkor a műtárgyaknál sérülést okozhat, ami csökkentheti a tárgy értékét és kérdésessé teheti utólag a kő eredetiségét.
   
A virág közepén elhelyezkedő foglalat közeli képén jól látható, hogy a felső része helyenként visszahajlott ugyan, de az oldalán nem láthatók kifoglalás nyomai, tehát eredetileg is ez a kő került a tárgyba. A kő felületét vékony átlátszatlan barna réteg vonja be, ami a korát tekintve nem meglepő, csak elfedi az információ nagy részét. Mindössze egy kis ablak maradt szabadon, a tetején, amin keresztül épphogy előtűnik a saját színe.
 

 

Bepillantva az „ablakon” a kő inkább áttetszőnek, mint átlátszónak mondható. Színe halványzöld, színeloszlása inhomogén. A kő színét, tehát nem a kristály szerkezetében előforduló, kis mennyiségű nyomelem, hanem apró, zöld, lemezszerű zárványok okozzák, ahol az átlátszó-áttetsző alapanyag önmagában színtelen. Nagyobb nagyításnál előtűnik, hogy a legnagyobb zárvány valójában egy krómtartalmú zöld csillám, a fuchsit nevű ásvány, ami meglehetősen ritkán fordul elő. Általában az aventurin-kvarcban lehet vele találkozni, mint a jelen esetben is.
 
 
   
Az aventurin-kvarc jelenléte a távol-keleti ezeréves műtárgyban érdekes kultúrtörténeti adalékkal szolgálhat. Állítólag 1700 táján az olaszországi Murano egyik üveggyárában véletlenül (a ventura) rézreszelék hullott az üvegbe, ami érdekes, fémes csillogást kölcsönzött neki. A későbbiekben felfedezett hasonló megjelenésű ásvány ezután erről kapta a nevét és így hívják a zöld színű változatát is. A távol-keleten tehát már sokkal korábban használtak olyan drágakövet, aminek Európa, még legalább 700 évig a létezéséről sem tudott. 
 
 
 
dr. Takács József
geológus-mineralógus
ötvös mester
 
 
 Amennyiben szeretné közelebbről megtapasztalni a drágakövek csodálatos világát, JELENTKEZZEN drágakő-meghatározó, esetleg ékszerbecsüs tanfolyamunkra, vagy iratkozzon fel hírlevelünkre MOST!           



Választható Hírforrások

Válasszon Hírforrást, majd iratkozzon fel V-Pearl RSS-re!

RssGemStyle Info Online
RssV-Pearl Hírek, Cikkek
RssEsettanulmányok
RssKorábbi Hírlevelek

Esettanulmányok - Esettanulmány 12 – aventurin-kvarc

A V-Pearl Kft. szakértői tevékenysége során előforduló, oktatásain elhangzó példák. Esettanulmány 12 – aventurin-kvarc
esettanulmányok, ékszer, drágakő, gyémánt, Esettanulmány 12 – aventurin-kvarc