Esettanulmány 16 - régi orosz ezüstjelzések

Kérdés:

Tisztelt Szakértő Úr!

A mellékelt fotón egy érdekes jelzetet küldök, amúgy egy nagyon szép tárgy birtokolja... de Ön mit gondol róla?
 

Köszönettel veszem válaszát:

Szentkúthy Tibor

Válasz:

Tisztelt Szentkúthy Úr!

Mindenekelőtt köszönöm a remek fotót a jelekről, mert ez nagyban hozzájárul a következtetések megalapozásához.
 

A jelek első látásra régi orosz beütésekre emlékeztetnek. Az első két betű a készítő névjele, aki ez alapján akár Adam Yuden is lehetne. A második jel a "fémjelző hivatalé", ahol felül van a fémjelző nevének a kezdőbetűje "A.M", alul a fémjelzés dátuma "1812". A harmadik beütés "84" az ezüstötvözet 875 ezrelékes finomságát mutatja. A negyedik jelzés nehezen kivehető, de ez a címer leginkább Szentpétervárra utal.

Második ránézésre azonban gyanús részleteket vesz észre az ember, ami megkérdőjelezi az első benyomást.

Először is fel kell hívnom a figyelmet, hogy a fémjelzésnél minden beütésnek, minden részletnek stimmelni kell, különben az egész jelzésrendszer hiteltelenné válik. Olyan ez, mint egy több részes hifi berendezés, amelynek a hangját a mindig a legrosszabb egysége határozza meg. Ha a hangszóró recseg, akkor lehet bármilyen profi az erősítő, a berendezés hangja torz lesz.
 

Az első gyanús jel a beütések alapján látható cikk-cakk vonal. Ilyen nyomot hagy a lapos véső, amellyel a fémjelző hivatalban megsemmisítik a korábbi beütést, feliratot. A tárgyon tehát volt valamilyen felirat, amit érvénytelenítettek. Ilyenkor a felirat már alig kivehető, a jelzés érvénytelen. Esetünkben viszont nem elégedtek meg ennyivel, hanem utólag csiszolással teljesen eltávolították a feliratot, de a lapos véső korábbi nyomai túl mélyek voltak, ezért megmaradtak.

A másik gyanús jel, hogy Adam Yuden névjele teljesen rendben van, a beütés eredetinek látszik, megegyezik a szakirodalomban közölttel. De, ha ő csinálta, akkor miért volt alatta egy másik felirat, amit el kellett tüntetni? Vagy mégsem az ő munkája? Ezt támasztja alá, hogy Adam Yudent Szentpéterváron 1840-1878 között jegyzi a szakirodalom. Akkor viszont hogyan lehetett a "munkáját" 1812-ben fémjelezni, ami a fémjelzés idejét mutató következő beütésben látható?

A harmadik gyanús jel tehát a korai fémjelzési dátum, ami nem egyezik a "készítő" munkásságának a korával.

A negyedik gyanús jel az ezüstötvözet finomságára utaló "84"-es, vagyis inkább a külalakja. 1812-ben a finomságjel és a várost jelző címer egyaránt nyolcszögletű keretben helyezkedett el. A várost jelző beütés alakja még csak elmegy ilyennek, de a finomságjel határozottan téglalap alakú és nem nyolcszögletű.

Megállapítható tehát, hogy a beütések nem alkotnak összefüggő rendszert, nem tekinthetők egy hitelesítési folyamat során beütött eredeti jelzéseknek. Ilyen módon már levonható a következtetés, hogy bármilyen veretes módon "fémjelzettnek" tűnik a "nagyon szép tárgy", a jelek egymásnak ellentmondanak és nem igazolják a tárgy eredetiségét.
 

Üdvözlettel:
dr. Takács József

geológus, ötvös mester