Irány a mobil!

Forr a világ bús tengere, ó magyar!

Egyre világosabbá válik, hogy a gazdasági és pénzügyi válságnak még korántsem érkezett el a vége. Minél nagyobb a baj, annál jobban szenvednek a kicsik meg a gyengék. Talán mondanunk sem kell, hogy mi hova tartozunk. Legfeljebb azt kell tudnunk, hogy nem először ennek a kis országnak az életében. Csakhogy gyakran hallhatjuk, olvashatjuk – hol elismerőleg, hol irigykedve, hol meg elítélve – a túlélési képességünket. Annyi bizonyos, hogy – papírforma szerint – már semmi keresnivalónk nem lenne ezen a földkerekségen, hiszen rokonaink, ha vannak, nagyon távoli vidékeken élnek. Egyedül a lengyelek vállalnak velünk szolidaritást, hiszen az ő történelmük is a különféle elnyomások, feldarabolások sorozatából áll. Nem tudjuk ugyan pontosan, hogy miért, de „megbűnhődte már e nép” még a távoli jövendőjét is. Ez a helyzet most különösen figyelemre méltó, mert vannak Európának, még az Uniónak is, nagyobb bajban lévő tagjai, akiket feltétlenül meg kell menteni. Minket csak a bérrabszolgaság árán. Mert hátha belegebedünk. (Megjegyzem, hogy nem voltam, nem vagyok, és nem is leszek semmiféle pártnak tagja, csak úgy érzem, nevem ellenére magyar vagyok, és egész életemben, sokszor az ár ellen úszva, a hazámért és a hazai nemesfém iparért igyekeztem dolgozni.)

 

              


Ezért szólok! Tele vagyunk tehetséggel. Nem csak a mi szakmánkban, más területeken is. Ne csak a Nobel-díjasok, olimpikonok, nagy művészek sorára tekintsünk, hanem az ügyes iparosokra, akik a világ bármely táján meg tudták, tudják állni a helyüket. Sok olyan „közönséges” iparost ismerek, aki szinte művészi színvonalon végzi el a feladatát. Akiket arra kényszerített az élet, hogy elhagyják a hazájukat, legtöbben sikeremberek lettek, de legalább is tisztességesen megállták a helyüket. Volt köztük egy, aki egy kis vasmegyei faluban lakott, eredeti szakmája lakatos volt, de vezetői vizsgája volt gőzmozdonyra, dieselre és villanymozdonyra is. Őt a „gőzmozdony füstje” csapta meg, és egész MÁV-os életét tengelyen töltötte. Barátai rendszeresen hívták meg Stuttgartba, ahol nekik meg minden ismerősüknek mindenét rendbe hozta, karbantartotta, legyen az háztartási gép vagy kovácsolt vaskerítés. Nem csak kétségtelenül ügyes kezét, az eszét is használta. Hívták, de esze ágában sem volt kint maradni: ez a kis falu volt az ő otthona.

 


Nekünk is vannak ilyen kollégáink. Csak azért nem sorolok fel neveket, mert nem szeretnék senkit kihagyni. Egyik-másikuk arra is elszánta magát, hogy leírja a tapasztalatait, például a Magyar Ötvösben. Sok fiatal meg is köszönte. Persze szép számban vannak olyanok is, akik meg akarják őrizni „titkaikat”. Mégis, a többség nem csak megélhetésnek, hanem hivatásnak is tekinti a szakmát. Ezeknek kellene valahogyan összefogniuk. Ne uralkodjék rajtunk a széthúzás ádáz Erinnisze.


dr. Oberfrank Ferenc

főszerkesztő

gemstyle@t-online.hu

 




Választható Hírforrások

Válasszon Hírforrást, majd iratkozzon fel V-Pearl RSS-re!

RssGemStyle Info Online
RssV-Pearl Hírek, Cikkek
RssEsettanulmányok
RssKorábbi Hírlevelek

Forr a világ bús tengere, ó magyar!

Az ékszer- és drágakőpiac nemzetközi hírei dr. Oberfrank Ferenc tolmácsolásában. Forr a világ bús tengere, ó magyar!
GemStyle Info Online, Forr a világ bús tengere, ó magyar!