Hogyan határozzák meg a nyers meg a csiszolt gyémánt árát
IDI, Tel Aviv, november 25. – Az IDI (Israeli Diamond Industry = Izraeli Gyémánt Ipar) rendszeresen vet fel érdekes, nem csupán hazai érdeklődésre számító kérdéseket, különösen a gyémántiparral kapcsolatban. Charles Wyndham, elismert izraeli szakértő, néhány izgalmas kérdést tárgyal a következő cikkében.
Milyen tényezők határozzák meg a nyers és a csiszolt gyémánt árát? Van igazán objektív módszer az árak megállapítására? Ezek a kérdések egyre fontosabbak lesznek azzal, hogy a WFDB (World Federation of Diamond Bourses = Gyémánt Tőzsdék Világszövetsége) és az IDEX Online új csiszolt gyémánt árjegyzéket bocsát útjára.
A nap végén nyilvánvalóan a kínálat és a kereslet alapvető adatai határozzák meg a nyers és a csiszolt gyémántok árát. Azzal azonban, hogy ezt kimondjuk, mégis van számtalan erő vagy behatás, amely nap közben meghatározhatja a nyers vagy a csiszolt gyémántok piaci árát. Végső soron a kínálat meg a kereslet fogja meghatározni, hogy hová jutnak el az árak, de mielőtt eljutunk idáig, lehet és van is tekintélyes mennyiségű ingadozás és különféle behatás, mint bármely más piacon.
Először is abból a feltételezésből indulok, ki, hogy elfogadjuk, hogy a gyémánt tőzsdei áru. Csak akkor veszíti el ezt a jellegét, amikor befoglalják egy ékszerbe.
Másodszor, más a nyers és a csiszolt gyémánt piacának a dinamikája, és miközben egyes pontokon kell lennie kölcsönös összefüggésnek, a gyakorlatban a két piac egymástól teljesen eltérően működik.
Ezt az utolsó pontot bőségesen igazolja a jelenlegi piac, ahol a nyersáru, mint 2008-ban, amikor a nyersgyémánt puskagolyó sebességével előzte meg a csiszoltat oly mértékben, hogy a nyersgyémánt számos esetben drágább volt, mint a csiszolt.
A nyersgyémánt piacon történetileg egy szállító uralkodott, De Beers. Ez a monopólium valamikor 80 százaléknál nagyobb arányban látta el a piacot, és hatalmas hatása volt a piac dinamikájára azzal, hogy a megtekintési joggal bírók rendszerén át végezte az értékesítést.
De Beers, mint a gyémántipar „felügyelője”, az áru készletezésével és kvóták alkalmazásával, kétségtelenül elhárította az ingadozásokat a nyersáru piacán, de nem határozta meg az árat. Az a kijelentés, hogy a gyémántárakat sohasem csökkentették, hatásvadászat volt, és hasznos volt annyiban, hogy amolyan mitikus fénykoszorút vont a gyémánt köré.
Azzal a döntéssel, hogy 2000-ben bedobta a Kiválasztott Szállító stratégiát, és ama nyilvánosságra hozott céllal, hogy nem kíván többé az iparág felett felügyeletet gyakorolni, vitán felül növelte a piacon az ingadozás lehetőségét, különösen, amikor saját privatizációja végett könyv szerinti értéken a piacra zúdította 5 milliárd dollár körüli értéket képviselő készletét.
Ennek a cselekedetnek jókora hatása volt a gyémántárakra az eltelt 8 esztendő folyamán, minthogy a nyersáru mennyiségének a növekedése a feldolgozó kapacitás emelkedését vonta maga után, és ez a nyersgyémánt árak fő hajtóereje lett. A nyersgyémánt iránti kereslet nagy részét a kínálat hajtja, amennyiben abból a szükségletből ered, hogy etetni kell a feldolgozás terén meglévő többletkapacitást.
Ezt a nyersárura nehezedő kínálati nyomást tovább élesítették a nyersgyémánt piacon jelenlévő egyéb nyomások és kedvező alkalmak, minthogy különféle kormányok ösztönözték a csiszolást. Például az afrikai gyémántkitermelőknek az a követelése, hogy gyárakat hozzanak létre az országaikban, keserítette ezt a feldolgozói többletkapacitást. A nyers-gyémántokra vonatkozó indiai engedélyezési rendszer különösen, de nem egyedül, és a bankoktól alkalmazott kölcsönzési mechanizmusok, mind hatással voltak a nyersáru iránti keresletre, amely időlegesen megrendítette az alapvető helyzetet.
Lényegében a nyersgyémánt piac nagyon tehetetlen volt és marad is, különös tekintettel az átláthatatlanságára, amely erős hatással van a gyémántárak napi mozgására.
Valójában egy szándékos sötétítő köpenyeget borítottak az egész nyersgyémánt piac köré.
De Beers-nek, mint a még mindig legnagyobb játékosnak 15.000 megjegyzése van az árkönyvében, amely, azon kívül, hogy biztosítja, hogy egyetlen kívülálló se érthesse meg, azt az előnyt is biztosíthatta, hogy már De Beers sem ismeri ki magát benne, minthogy a „dobozaira” adott ártöbbletek és engedmények vadul ingadoznak.
A BHP gyémánt versenytárgyalási rendszere lett valójában a kulcsszerepet játszó ármegállapító, minthogy ez az egyetlen jelentősebb kereskedelmi gyémántbánya versenytárgyalási sorozat, amelyet rendszeresen megrendeznek, meghatározott szortírozásban. Ez összehasonlítható árrendszert ad a piac számára.
A Letseng bánya termékeivel rendezett versenytárgyalások túl sok speciális gyémántot tartalmaznak (pl. 10,8 karát fölötti köveket) ahhoz, hogy általános barométerként lehetne azokat felhasználni a piac számára, ámbár ezek a versenytárgyalások, a szűkebb áruválasztékra nézve, fontosak a saját termékeik számára.
Azzal, hogy egyre több gyémántot visznek versenytárgyalásra, és feltételezve, hogy ezek a versenytárgyalások semmilyen formában nincsenek „masszírozva", a nyerskövek árazása egyre átláthatóbbá és hatékonyabbá válik.
A csiszolt gyémántok piaca bizonyos fokig hatékonyabb. Sokkal nagyobb a verseny a csiszolt gyémántok terén, mivel nem szenved attól, hogy egyetlen uralkodó játékos van a piacon. A nyersáruhoz képest, de nem más termékekhez viszonyítva, nagyobb az átlátszóság, amennyiben egyre több gyémántot látnak el minőségi bizonylattal, vagy bízzák a minősítését harmadik félre, és így összehasonlítást lehet tenni, ami mindig alapvető probléma a nyersgyémántok esetében.
Csak, míg a csiszolt gyémántoknak nincs uralkodó szállítója vagy kereskedője, van uralkodó és monopolista árazási információ szállítója. A jelenlegi meghatározó a gyémántárazásban a Rap lista [Rapaport]. Ez egy mélységesen hibás mechanizmus, amelyben egyetlen személy, aki kereskedik is gyémánttal, összeállít egy jegyzéket, állítólag a legmagasabb New York-i kínálati árból kiindulva, és ezt használja fel a szakma úgy, hogy leszámít belőle egy engedményt az adott napi ár meghatározásához. Ezért az árakat nem dollárban mondják meg, hanem a Rap-hoz igazított engedmény formájában, mondjuk 30 a Rap alatt.
A lista nem árakat tükröz, hanem az engedményekben jelenik meg, amelyek, ahogy ezt maga Rapaport jelentette ki, 25-30 százalékos résre vannak beállítva, de valójában jóval nagyobbak is lehetnek (vagyis nagyobb engedmény), de akár átmehetnek egy felárba is.
Az előny, ahogy ezt sokan annak tekintik a szakmában, az, hogy ez az elkendőzés, amely hasonló ahhoz, ami a nyersgyémánttal De Beersnél történik vagy történt, segít abban, hogy a fogyasztó ne ismerje ki magát az árakban, és lehetővé teszi, hogy nagyobb árrésre lehessen szert tenni.
Az a tény, hogy ilyen változatosság van az engedményben vagy a felárban, azt jelenti, hogy a Rap lista sem nem állapítja meg, sem nem tükrözi az adott piaci árat, ámde kétségtelenül hatással van a gyémántárakra, különösen azért, mert elmulasztja az árak emelését, nem tartva lépést azzal, ami valóban történik a piacon, minthogy különféle indiai csiszolók csakugyan létrehoztak egy üvegplafont az árakra.
A PolishedPrices.com, az az árjegyzék, amelyet én indítottam el 2002-ben, azt a célt tűzte maga elé, hogy tükrözze a gyémántpiacot, és semmiképpen sem azt, hogy befolyásolja a piacot a valóságos ügyletek alapján, vagy azzal, hogy félig-meddig utánozzák, aktuális árakat közölve. Ezzel a cél az, hogy megkíséreljünk független és megbízható információt adni arról, amit a piac valóban tesz, nem pedig valamiféle titkos klubszerű házon belüli manipulációt.
Így körbejárva a nyers és csiszolt gyémántárak sokkal hasonlóbbak, mint ahogy első látásra látszanak. Mindkettő tekintélyes változáson megy át, egyrészt De Beers összeomlásával, másrészt a csiszolt gyémánt árak elkerülhetetlen átlátszóbbá válásával, amely feloldja a gyémántárak berögződését, amelyről a Rapaport monopólium gondoskodik.
Egy alapvető tény a csiszolt gyémánt piac dinamikájában az, hogy miközben egyre több üzlet megy Indiába, Kínába és más távol-keleti országokba, ahol a fogyasztók sokkal árérzékenyebbek, mint nyugaton, a kendőzés egyszerűen nem működik majd.
Közismert a gazdaságelméletben az, hogy egy piac teljes hatékonysággal folyó működéséhez tökéletes információra van szükség. Míg ez gyakorlatban sohasem történik meg (azt mondják, hogy a közgazdászok olyan emberek, akik látnak valamit a gyakorlatban működni, aztán megelemzik, hogy vajon működik-e elméletben), minél jobb a hozzáférhető tájékoztatás, annál jobban működik a piac a résztvevők javára. Túl sokáig látta úgy számos szakmabeli, hogy az az érdeke, hogy az iparág titokba legyen burkolva. Ez az álláspont nem tartható tovább.
Érdekes kérdés volna annak a vizsgálata, hogy milyen hatással lesz ez az eltolódás a hagyományos kiskereskedelemre?
Megjegyzésünk: Szóbeli értesüléseim szerint, Rapaport úr eredeti szakmája statisztikus. Annakidején próbát tett a gyémántkereskedelemben, nem sok eredménnyel. Akkor tért át az évtizedek óta működő információs rendszerének a kidolgozására és fokozatos finomítására. Hogy helyesen járt-e el vagy sem, nem a mi feladatunk eldönteni. Tény azonban az, hogy a szakmában működő számos cég használja az időről időre megjelenő táblázatait. Ha annyira használhatatlan volna, bizonyára nem lett volna sikere. Az meg természetes, hogy egy-egy jó ötletnek mindjárt lesznek utánzói vagy párhuzamos kiaknázói.
A sokat kárhoztatott De Beers számos válságtól védte meg a szakmát. Rapaport, jól vagy rosszul, kapaszkodókat kínált a csiszolt kövek árának meghatározásához. Meglátjuk, hogy lesznek-e olyanok, akik jobbat tudnak. Előző számunkban többen is bemutatkoztak a saját rendszerükkel.
Forrás: GemStyle Info