Igazodjunk el ebben az útvesztőben

Már előző számunkban is szóvá tettük a jelenre és a jövőre vonatkozó végletesen ellentétes megnyilatkozásokat. Amikor a szakma nemzetközi tekintélyei is csak arra hívják fel a figyelmet, hogy bár lehetünk némileg optimisták, mégse vessük el a sulykot, mit mondjunk mi az Olvasóinknak?

Inkább elmesélem néhány „inhorgentás” élményemet. Sajnos csak egy napot tudtunk a kiállításon tölteni, pedig bőven lett volna látnivaló. Voltak azonban olyan vállalatok, amelyeket nem lehetett nem észrevenni. Közülük is a legszembetűnőbb a Pandora ékszerház volt, amely minden eddiginél nagyobb területet bérelt, minden arra járót megkínált étellel, itallal. Ráadásul látványosan bemutatta, hogy az ékszereit készítő szakemberei a világ másik végéből származnak. Szorgalmasan kopácsoltak, foglaltak, szóval végezték a rájuk bízott munkát. A hatalmas csinnadrattához képest ékszereikben kicsit több volt a marketing, mint a termék. Nem a formaviláguk, hanem inkább a bőségük emlékeztetett a reneszánszra. Talán ilyen lesz a szakma újjászületése?

Egy biztos, annak, ami eddig volt, egyszer s mindenkorra vége. Tetszik, nem tetszik, új világ van születőben, egy második rinascimiento(?). Talán azzal a különbséggel, hogy inkább az ifjúságot kívánja elhalmozni kincseivel, és áraiban is ehhez igazodik. A szociológiai vizsgálatok azt jelzik, hogy a jómódú ifjúság komoly fogyasztói tényezővé válik. Aki tehát őket választja célcsoportul, valószínűleg jó lóra tesz. Igazában nem meghódítani kell a vevőt, hanem visszahódítani. Ehhez azonban jól kell megválasztani a célcsoportunkat, és meg kell tanulnunk a nyelvét.

Hajdanában, ha az ékszerész jó ízléssel és találékonysággal, tetszetős modellt alkotott, azt kifogástalanul készítette el, és tisztességes árat kért érte, számíthatott arra, hogy portékája hamarosan gazdára talál. Ma ez nem így van, a legjobb árut is el kell adni! Természetes, hogy az ékszernek, kiegészítőnek, disz- vagy használati tárgynak minden szempontból kifogástalannak kell lennie, de ez még nem biztosíték arra, hogy el is adjuk. Ugyanakkor az ügyes marketing munka képes egy kevésbé értékes termékből is keresett cikket, márkát kreálni. És ebben a versenyben nem az ár a döntő! Hány évtizede annak, hogy nem illik az igényes ékszerbe üvegkövet foglalni? Lám most befutott cikknek számítanak a kevéssé nemes anyagból készített, üvegkövekkel ékesített ékszerek! A Tendenciák – divat című rovatunkban olvashatják, hogy szinte mindenféle anyagot fel lehet használni az ékszerek készítéséhez, csak csinos legyen az ékesség. Na meg jól legyen neki „megágyazva” a közönség tudatában, mondjuk azzal, hogy kristálynak nevezzük az üveget. Ha azonban a különben tetszetős terméket nem „támogatjuk meg” csattanós reklámmal, nem lesz vele sikerünk. Tanfolyamainkon be szoktam mutatni a hallgatóknak egy csodálatos Boucheron ékszergarnitúrát, amelyben a tervező nemes akácfa anyagot, aranyat, korallt és gyémántokat használt fel. Mindenkinek tetszik. És nem csupán maga a tárgy, hanem az alkotó bátorsága, amellyel az ékszerész szakmától idegen alapanyagot épített be az ékességbe.

Bátran kell újítanunk, nem szabad idegenkedni olyan anyagoktól, amelyek látszólag távol esnek szakmánktól. Ugyanakkor arra is megvan a lehetőség, hogy aranyat, platinát, gyémántokat felhasználva, klasszikus ékszert készítsünk. Csak tudjuk, hogy kinek kínáljuk!

Minden műhelynek, boltnak megvan a maga közönsége – szerencsés esetben törzsvevő köre. Azok járnak hozzá, akik szeretik a műhely stílusát. Ehhez azonban kell, hogy legyen is a műhelynek stílusa. Célcsoport, stílus, termék, marketingtámogatás. Mindehhez sok-sok fejtörés, fantázia szükséges, de hát másként nem megy, ha túl akarunk élni. Gyönyörű feladat, nemde?