Karácsonyi vásár – milliárdos pazarlás haszontalan ajándékokkal(?)

GZ-online, New York – Egy amerikai közgazdász professzor, Joel Waldfogel egy tanulmány keretében kiszámította, hogy egyedül az USA polgárai 66 milliárd dollárt adnak ki karácsonyi ajándékokra. A megajándékozottak viszont csak 54 milliárd dollárt hajlandók fizetni ugyanazokért az ajándékokért. Ez egy 12 milliárd dollárnak megfelelő jóléti veszteséget jelent. Pontosan a karácsonyi vásár idejére jelent meg a tudós tanulmánya. Waldfogel tézise a modern közgazdaságtudomány egy alapvető posztulátumán alapszik. Eszerint minden ember maga ismeri a legjobban a szükségleteit. A harmadik személytől származó ajándék következésképpen nagy valószínűséggel nem felel meg teljesen a megajándékozott kívánságainak.

Waldfogel volt az első, aki ebből a felismerésből összefüggést állapított meg a karácsonyi üzletre nézve, és mint a gigantikus pazarlás ünnepét leplezte le. Ez nem csupán amerikai jelenség, mint ahogy ezt Landfogel más országokban végzett tanulmányai igazolják. A nyugati ipari országokban, becslése szerint, kereken 25 milliárd dollár ment ily módon füstbe. Vigasztaló e lehangoló eredmény láttán, hogy más kutatók ettől eltérő eredményre jutottak. Az ugyanezzel a témával kapcsolatban megkérdezettek a nekik szánt ajándékokat 21 – 35 százalékkal többre becsülték, mint amennyibe valóban kerültek. Így tehát tekintélyes tetszési eredménytöbblet született. Minden-esetre az is kiderült, hogy a távoli rokonok adják a legrosszabb ajándékokat. Waldfogel számára egészen világos, hogy aki nem biztos abban, hogy mit ajándékozzon, legjobban teszi a készpénzt vagy ajándékutalványt ad ajándékba.

Megjegyzésünk: Nem kívánjuk a professzor megállapításait megkérdőjelezni, bár kétséges, hogy milyen megbízható módszerrel határozta meg azt, hogy mennyit érnek az ajándékok a megajándékozottak számára. A Karácsony ugyanis családi ünnep, és az összetartozást jelképező ajándékok nem csupán használati és pénzértéket képviselnek, hanem – mint minden szívből jövő ajándék – a szeretet üzenetét is hordozzák. A válóperes ügyvéd számára minden házasság rosszul sikerül, az orvos számára mindenki beteg stb. Az sem biztos, hogy az veszi a legdrágább ajándékot, akinek a legtöbb pénze van. Egy német ékszerész barátunk mesélte, hogy több, magas színvonalat képviselő kollégájával megbíztak egy piackutató intézetet annak a közelebbi meghatározására, hogy mely társadalmi réteghez forduljanak elsősorban ajánlataikkal (célcsoport-meghatározás). Meglepetésükre a bankárok nem tartoztak a célcsoportjukba, mert a pénzember az ékszert holt tőkének tekinti, mivel nem hoz semmit a konyhára. (Nem biztos persze, hogy a bankárnék is azonos véleményen vannak!)