Nem olyan egyszerű a luxusmárkák bevezetése: vannak egyáltalán luxustípusok?
GZ-online, Berlin – A TU Berlin marketing kutatói azt szerették volna tisztázni, hogy csakugyan létezik-e márkahűség a luxustermékek területén. 31 berlini és kölni milliomos volt hajlandó arra, hogy ezzel kapcsolatban nyilatkozzék. A luxuskutatók eredménye: egyik milliomos nem azonos a másikkal. A kép ingadozik a gazdag örököstől, aki azt a ruházatot meg olyan kiegészítőket részesít előnyben, amelyekről meglátszik, hogy drágák. Az ellentétes póluson találhatók a cégörökös, akiben nem a legkisebb az érdeklődés a dekadencia iránt. Egy további fontos felismerés: az, hogy melyik luxustípus tetszik az egyes személynek, öt kritérium segítségével állapítható meg. A megkérdezettek egy márkát annak modernsége szempontjából ítélnek meg, vagyis hogy inkább hagyományos-e vagy divatos. Továbbá aszerint különböztetnek, hogy egy márka inkább szélsőségesnek vagy komolynak számít, hogy vagyonos megjelenést vagy tartózkodót, vagy az elithez tartozó hatást kelt-e. Ezeknek a felismeréseknek az alapján a TU egy kérdőívet szerkesztett minden a luxus iránt érdeklődő számára.
A lényeg: Aki új luxusmárkát óhajt létrehozni, sokat kell törnie a fejét a termék emocionális oldalával kapcsolatban is. A körkérdés világossá tette, hogy semmi esetre sem a különösen extravagáns vagy az elithez tartozó kínálat találkozik széleskörű tetszéssel. Sok gazdagnak ugyanis már semmit sem kell igazolnia, azt vásárolják, ami tetszik nekik. Emellett az ökológiai tudatosság és egy mindig világosabbá váló szociális érzékenység egyre növekvő szerepet játszik. Aki ezeket a pontokat kellő mértékben figyelembe veszi, annak, a kutatók megítélése szerint, a luxustermékek bővülő piacán, mindenek előtt az ázsiai régióban, az áraktól is függően kiváló esélyei vannak.
Megjegyzésünk: Csupán az utolsó sorhoz van véleményeltérésünk. Csupa német milliomost kérdeztek meg, és a célpiac Ázsia. Az ázsiai embernek egészen más fogalmai vannak az ökológiai meg a szociális kérdésekről. Aki már járt egyszer Keleten, az tudja, hogy európai szemmel nézve, mekkora nyomorúságot kell elfogadott életformának tekinteni. És az odavalósi gazdagok annak is tekintik.