Rio Tinto gyémánt minta feldolgozó üzemet hoz létre az indiai Madhya Pradesh-ben

AFNS, Mumbai, október 28. – A világ egyik általános (sokféle termékkel foglalkozó) bányavállalata gyémánt minta feldolgozó üzemet létesít az indiai Madhya Pradesh Chhattarpur kerületében fekvő Bunderben. A vállalat az idén engedély beszerzési nehézségekkel küszködött. Egy kormányszóvivő szerint a Rio Tinto cég nyolc lamproit alakulatot fedezett fel eddig, és optimista a további kutatás eredményeit illetően, jelentette a Business Standard.

A Bunder-i üzem, tette hozzá a kormányszóvivő, óránként 10 tonna kőzetet termel ki mintavétel céljára, és kevesebb vizet igényel, mint a megszokott mintafeldolgozó eljárás. „A projekt eddig 200 munkahelyet hozott létre, és valószínűleg 400 munkahely teremtődik”, mondta a szóvivő. 

Rio Tinto 2004-ben kezdett gyémántot kutatni Indiában. A mintafeldolgozás eredményei valószínűleg 2009 végére készülnek el. „Ha az eredmények megfelelnek a várakozásnak, akkor a gyémántkitermelés a Panna bányák termelékenységének több mint húszszorosát teszi ki”, jelentette ki a meg nem nevezett kormányszóvivő. Ez pedig oda vezethet, hogy Madhya Pradesh állam az ország 10 vezető gyémánttermelője közé léphet.

Megjegyzésünk: Azok számára, akik nem ismerik a történeti hátteret, elmondjuk, hogy India a 18. század első harmadáig a világ egyetlen gyémántszállítója volt. Ekkor lépett be Brazília másodikként, hamarosan megelőzve a kimerülőben lévő indiai bányák forgalmát. A húszadik század végéig ismert indiai gyémántbányák mind másodlagos lelőhelyek voltak, vagyis olyan vidékek, ahová a gyémánt eredeti, vulkáni kürtő lelőhelyéről a csapadék, folyóvizek, gleccserek, szél stb. hatására vándorolt el és dúsult fel.

Elsődleges lelőhelyeket sohasem találtak Indiában. Tulajdonképpen a 19. század vége felé felfedezett dél-afrikai vulkáni kürtők voltak a legkorábbi elsődleges lelőhelyek. Azóta az afrikai kontinensen igen nagy számú kürtőt tártak fel és működtetnek mind a mai napig. Ezt követték a jakutföldi (ma Szakha köztársaság), majd az ausztrál és a múlt század kilencvenes éveiben felfedezett kanadai bányák. A legtöbb kürtőben talált anyakőzet az első ilyen lelőhelyről elnevezett kimberlit, egy ultrabázisos, vagyis viszonylag kevés kvarcot és sok vasat tartalmazó kőzet. Az ausztráliai bányák anyakőzete egy a kimberlittel rokon, ugyancsak ultrabázisos kőzet, a lamproit.

India nem nyugodott bele, hogy a területén nem akadtak elsődleges gyémántlelőhelyre, hiszen a másodlagos lelőhelyre valahonnan el kellett jutnia a gyémántnak, ráadásul ez a szubkontinens időközben gyémántfeldolgozó (csiszoló) nagyhatalommá lett. Ahogy ők hangsúlyozzák a világon megcsiszolt minden tizenhárom gyémántból tizenkettőt Indiában csiszolnak meg, és ez százezreknek ad a kezébe kenyeret. Ez a szerencsétlen helyzet késztette az indiai kormányzatot arra, hogy külföldi mamutoknak is adjon, ha nehezen is, kutatási engedélyt. Ebben a legszerencsésebb a Rio Tinto volt. Amíg egy felfedezésből működő bánya lesz, egy évtized is eltelhet, ezt láthatjuk a kanadai bányák történetében, ugyanakkor a nyersanyagellátási helyzet India számára létkérdés – ahogy ezt más híradásunkból is érzékelhetjük – mind gazdasági, mind szociális szempontból.

Forrás: GemStyle Info