Tutti-Frutti rubinok árasztják el a piacot

ISG, San Antonio, november 19. – Aligha rubinok már, ezek a kövek inkább úgy festenek, mint a cukorka! Rendben van, elismerjük, hogy a Tutti-Frutti rubin nem éppen gemmológiai kifejezés, csakhogy milyen nevet adjunk olyan rubinoknak, amelyek inkább kőkemény cukorkának látszanak, mint kemény rubinnak? És ami még rosszabb, minek nevezzünk olyan kereskedőket, akik ezt az anyagot minden felvilágosítás nélkül árusítják? Erre még visszatérünk. Ami viszont a rubinokat illeti, a kezelésük egészen kézenfekvő.

Szerencsére ezeket a … kevéssé rubin… rubinokat könnyű felismerni, ha van kéznél néhány referencia céljára alkalmas fényképünk. Evégett mindenkit megajándékozunk, eheti drágakő kezelési szemlénkkel; ebben olyan képek vannak, amelyek segítenek ezeknek a Tutti-Frutti rubinoknak a felismerésében.

Néhány évtizeddel ezelőtt egy olyan rubinkollekció, mint amely balra fent és a szalagcímben látható királyi váltságdíjjal lett volna egyenértékű. Ma az eBay-en kaphatók néhány dollárért karátonként. Miért? Mivel nem igazán rubinok a szó klasszikus értelmében. Valójában az e lapon látható rubinok legtöbbje több üveget és töltőanyagot tartalmaznak, mint a kristályrácsban található csekély krómszennyeződéstől színezett korundot.

Tudomásunk szerint az első alkalommal a szakmában, szeretnénk bemutatni azokat a nyers kristályokat, amelyeket ezeknek az „édes szimulánsoknak” a létrehozásához használnak. Hozzájutottunk két olyan kezelt rubinkristályhoz, amelyek többet mondanak el ebből a történetből, mint bármi más, amit mondhatnánk. Az e kristályokban található kitöltött törések és hasadékok tanúskodnak e kövek kivételesen pocsék állapotáról, és arról, hogy miért volnának különben eladhatatlanok a kezelés során alkalmazott töltőanyagok nélkül.

Ha szemügyre vesszük az alanti képeket, láthatunk egy meglehetősen jó alakú, hatszöges korund kristályt, nagyon mély, az egész kövön végighaladó törésekkel és hasadékokkal. Amit ugyancsak láthatunk az, hogy ezek a törések és hasadékok üvegszerű töltőanyaggal vannak kitöltve, amely nagyrészt a hasadékokban található. Ez a rubin kezelési eljárás kezdete, amelyet a piacon található készáruban láthatunk.

A jó hír ezzel kapcsolatban az, hogy a kezelésnek három ilyen típusú kategóriáját azonosítottuk, és mindegyik elég könnyen felismerhető. Balra egy a szalagcímben található kaboson rubin 30-szoros nagyítását láthatjuk. Egy közös azonosítási tényezőt láthatunk mindeme kezelésekre nézve: jókora gázbuborékokat mindenütt a kőben. Ennek az a forrása, hogy kezelés közben levegő jut a keverékbe. Ezek a gázbuborékok sokkal nagyobbak és sokkal koncentráltabbak, mint bármi, ami természetes rubinokban látható. Ez az első számú „mondanivalónk”.

Az első töltőanyag típus, amelyet a rubinokhoz használtak olvadék-féle volt, és ez számos kőben fehéres anyag kicsapódását okozta a repedésekban. Ez egyedülálló ismertető jegy az ilyen típusú rubinokban. Egyiküket itt, jobbra láthatják.

A következő piacra kerülő anyag egy ólomtartalmú üveg volt, nagyon hasonló ahhoz, amelyet törött gyémántok töltésére használnak. Ennek az üvegnek lényegében ugyanaz a fénytörés mutatója, mint a rubinnak, és lehetővé tette, hogy a töltőanyag számos törést és repedést „maszkírozzon” a rubin belsejében. Szerencsére ez a kezelés is könnyen azonosítható, minthogy az üveg töltőanyag kékes felvillanást okoz, amely nagyítással könnyen láthatóvá válik, és változó irányból világítjuk meg. Ennek a felvillanásnak a bemutatását szolgálja az alanti diakép.

Azok számára, akiknek művészi hajlamai vannak, sikerült találnunk egyet a mintákról készített több száz felvétel között, amely inkább művészet volt, mint zárvány, és ezt alant mutatjuk be. Kissé növeltük a kontrasztot, hogy megmutassuk az ennek a kőnek a töréseiben található töltőanyag gyönyörű alakzatait.

Végül pedig összetett rubinok: törött rubinok darabkáiból összeragasztott, és azt követően fazettált kövek, hogy természetes rubinoknak látsszanak. Itt sincs szükség rakétatudományra, minthogy az összeállításhoz használt ragasztó meg az imitt-amott fellépő nyitott helyek a nem egészen összeillő darabkák között együttvéve eléggé megkönnyítik az azonosítást. Alant látható egy 20-szoros és egy 60-szoros nagyítás az egyik ilyen összetett rubinról, mely azt is megmutatja, hogy hol nem illettek egészen össze az alkotórészek.

Annak ellenére, hogy könnyű ezeket a Tutti-Frutti rubinokat azonosítani, túl sok aranyműves mulasztja el e kövek ellenőrzését, mielőtt kezébe venné a forrasztópisztolyt vagy a tisztító oldatot. Az eredmény, pusztító erejű mind a rubin, mind a fogyasztó számára. Amint a baloldali, felülről alkalmazott megvilágításban látható, az üveg töltőanyag bevonja e kövek felületének a nagy részét is, és nagyon-nagyon törékeny. Ezért nagyon óvatosan kell bánnunk minden ilyen kezelt rubinnal.

Ámde a leglényegesebb ezekkel, a kövekkel kapcsolatban az, hogy csinosak és eladhatók lennének, hogy a thaiföldi és egyéb kereskedők csupán megfelelően feltárnák a kezelés tényét a kő eladásakor.

Megdöbbentő tény, hogy a thaiföldi és (újabban) a kínai drágakő-ipar tucatjával hoz ki új kezeléseket, és továbbra is úgy próbálják eladni e köveket, mintha egészen természetesek volnának. Ez pedig a fogyasztói bizalom nagy mértékű erózióját okozza ebben az iparágban az egész világon, és ennek visszanyerése évekbe fog kerülni. Felhívunk minden olyan kereskedőt, aki ezeket a Tutti-Frutti rubinokat forgalmazza, hogy hozza nyilvánosságra a kezelést, hozzák a fogyasztók tudomására, hogy mit vesznek.  A fogyasztók nem félnek a kezeléstől, a fogyasztók azoktól az ékszerészektől félnek, akik félnek a kezelt kövektől.

Ne féljünk tehát! A drágakőkezelések a barátaink, csak jobban meg kell ismernünk őket! 

Forrás: GemStyle Info