Új technika a gyémánt tüzének erősítésére

GIA Insider, Carlsbad (USA) – A GIA szakemberei (Al Gilbertson és James E. Shigley) egy új, plazma maratásnak nevezett nanotechnológiai eljárással megmunkált gyémántokat vizsgáltak meg. Az eljárást a Kaliforniai Technológiai Intézetben (Caltech), Pasadenában fejlesztették ki. E módszerrel mikroszkopikus diffrakciós rácsokat maratnak a gyémánt kiválasztott felületeire, rendszerint az alsó részére (pavilonjára). Ha pontfényben vagy kevert fényben nézzük, a diffrakciós rácsozat felbontja a fényt szivárványszínű alkotóira, és ez növeli a gyémántban látható tűz mennyiségét. Ezeket a köveket nanocsiszolt plazmamaratású gyémánt néven hozzák piaci forgalomba.

A legegyszerűbb módszer a plazma maratás azonosítására az, ha mikroszkópban vizsgáljuk meg, hogy felfedezzük az egyes fazettákon található diffrakciós rácsozatot. Míg szkennelő elektronmikroszkópra van szükség az egyes vonalak meglátásához, a maratással ellátott felületek már 10X-es nagyítással csiszolatlan megjelenést mutatnak. A rácsszerkezetről visszaverődő pontfény színes szórt fénynek látszik. Ha fekete mezős megvilágításban nézzük, a rácsozat szintén úgy jelenik meg, hogy finom spektrumszínek válnak láthatóvá.

A szabványos 57- vagy 58-fazettás, nanocsiszolt plazmamaratású kerek briliáns köveket a GIA laboratóriumban módosított kerek briliánsnak fogják minősíteni. Következéskép kapnak szín- és tisztaság-meghatározást, de csiszolásukra nem kapnak minősítést.

Megjegyzésünk: A briliáns formára csiszolt gyémántok ragyogása (brillanciája) négyféle fényjelenségnek köszönhető. Korábban összefoglaltuk ezeket a jelenségeket, most csupán emlékeztetőül említjük meg. (1) Külső brillancia: a kő felületéről, a tábláról és a fazettákról visszaverődő fény. (2) Belső brillancia: a kő magas fénytörésmutatójának meg az ún. teljes visszaverődésnek köszönhető. (3) Szóróbrillancia: a kő ama képessége, hogy a ráeső ill. beléhatoló fényt felbontja alkotóira, és többféle színben juttatja el a szemünkbe. Ez a színszórás vagy diszperzió. (4) Szikrázás (szcintilláció): az a fényjelenség, amelyet a kő mozgásakor, viselése közben tapasztalhatunk.

A drágakő megmunkálójának az a feladata, hogy e fényjelenségek maximumát hozza ki a kőből. Csakhogy a külső meg a belső brillancia elsősorban a táblán érzékelhető, a szóróbrillancia viszont a táblát körülvevő fazettákon. Így a két fényjelenség csak egymás rovására erősíthető: Minél nagyobb a tábla, annál erősebb a külső és belső brillancia, de annál kevésbé érvényesül a szóróbrillancia, és megfordítva. Az már ízlés dolga, hogy ki mit tart fontosabbnak ill. mi hozható ki a nyersgyémántból, hiszen az is fontos, hogy az optimális ragyogást a lehető legkisebb veszteséggel érjük el.

A cikkben ismertetett technika olyan módon kívánja fokozni a kő színszórását, hogy az alsó rész (pavilon) fazettáin igen finom rácsot hoz létre, és ezeken a nanoméretű bevágásokon következik be a fehér fény „széttördelése” alkotóira. Hogy ennek az eljárásnak mi lesz a jövője, elterjed-e a megmunkálási technikák körében, ma még nem mondható meg. Valószínűleg megmarad a kuriózumok között.