Voltak-e a Hope-gyémántnak testvérei?

G&G eBrief, Carlsbad (Calif.) – A szakma történészei közel egy évszázada törik azon a fejüket, hogy voltak-e a Hope-gyémántnak testvérkéi. Egyesek úgy vélték, hogy amikor a Hope-ot átcsiszolták a Francia kék-gyémántból (a 18. század végén vagy a 19. elején), vagy amikor – a 17. század közepe táján – az utóbbit csiszolták a Tavernier Kék-gyémántból, maradhattak fazettálásra alkalmas méretű hasítékok. A korábbi kísérletek arra, hogy modellezzék ezeket a gyémántokat vagy azonosítsanak lehetséges testvér-köveket, korlátozottak voltak, mivel csupán vonalas rajzok álltak rendelkezésre referenciaként a kő megjelenésére illetve a korábbi kövek méreteire nézve.

Nemrégiben felbukkant a Francia kék gyémántnak egy öntött ólom modellje, és ez lehetővé tette, hogy egy pontosabb modellt készítsenek ebből a kőből, amely 1792-ben tűnt el, valamint egy pontosabb modellt a Tavernier-féle gyémántból.

Amikor ezt a két modellt összevetették a Hope számítógépes modelljével, kiderült, hogy egykarátosnál nagyobb kövek nem születhettek a Hope gyémánt mellett. Túlságosan kockázatos lett volna megkísérelni, hogy átcsiszolás előtt apró köveket hasítsanak le a nagyobb kőből, ha ilyen minimális eredmény születhetett volna belőle. Az is kétséges, hogy fűrészeléssel lehetett volna jelentős méretű darabokat eltávolítani róluk, még akkor is, ha a fűrészelésnek egy kezdetlegesebb technikája már ismert volt.

Megjegyzésünk: A világon ismert különlegesen nagy méretű gyémántok közül speciális hely illeti meg a zafírkék Hope-gyémántot, amely kalandos története során minden tulajdonosára szerencsétlenséget hozott. Kivétel az alól az utolsó tulajdonos, a húszadik század egyik kiemelkedő gyémántszakértője és kereskedője: Harry Winston. Ő pedig ezt az egyedülálló követ elajándékozta a washingtoni Smithsonian Institutionnak, a világ talán legnagyobb drágakő-gyűjteménye számára. Napjainkban egy-egy különleges drágakő átcsiszolásakor biztosan feldolgoznák az egy karát körüli, sőt jóval kisebb „hulladékot” is, hiszen egyre elterjedtebbek az egyszázados, sőt félszázados – 0,005 karátos – kövek is, különösen Indiában.